Az egyik roncsderbinek nevezte, a másik bohóckodásnak, a harmadik pedig egy szülinapi zsúrral magyarázta távolmaradását. A 2026-os országgyűlési választási kampány megannyi mélypontja mellett hozott egy nosztalgikus élményt is a „régen minden jobb vót” fiókból. A jelöltek elkezdtek hajlandóságot mutatni arra, hogy ne csak a Facebookon dobálják egymásnak a sz@r-kazmussal összekent kommentjeiket, hanem megpróbáljanak az offline térben is egy asztalhoz ülni és konstruktív vitákat folytatni.
Egy ilyen politikai aktus sosem a kormánypártnak kedvez, az ellenzéki jelöltek viszont, ha csak közepes politikai tehetséggel is áldotta meg őket a sors, felhasználhatnák egy szembesítő show-nak. Márpedig ebből a pozícióból könnyebb megnyerni egy vitát, de legalábbis átvinni az üzeneteket.
Veszprém vármegye négy választókörzetéből háromban létre is jöttek ezek a viták, igaz, az asztalnál helyet foglaló jelöltek száma egyszer sem érte el a száz százalékot. Amíg a Fidesz-KDNP, a DK és a Mi Hazánk jelöltjei mindegyiken ott voltak, a legnagyobb ellenzéki erő, a Tisza Párt minden esetben távol maradt ezektől az eseményektől. Magyar Péter jelöltjei nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy a fideszes riválisaik nyakába borítsák az elmúlt tizenhat év sérelmeit, Matolcsy-stól az akkugyárakon át a Szőlő utcáig.
Litérre Forsthoffer Ágnes egy szülinapi zsúr miatt nem ment el, Tapolcán Dr. Balatincz Péter bohóckodásnak nevezte a helyi nőklub által szervezett eseményt, Veszprémben Dr. Gáspár Levente pedig roncsderbinek titulálta azt az alkalmat, amikor riválisai vették a fáradságot, hogy az otthoni fotelből felkelve és hátat fordítva a kommentmezőnek, hús-vér emberek, ráadásul javarészt nem kormánypártiak érdeklődése előtt, egymás szemébe nézve érveljenek saját politikai igazuk mellett és kényszerítsék erre ellenfeleiket is.
(Félreértés ne essék, amikor a tiszás dzsihadisták gyűrűjében a tömeg mögül bekiabálnak a miniszterelnök beszéde közben, vagy hasonló módszertannal kommentálják a Lázárinfókat, az hiába történik a valós térben, nem vita, hanem egy jelenet a Pityóka kocsma zárás előtti feszült perceiből utcai politizálás díszletébe bújtatva.)
Persze volt olyan eset, például Veszprémben Dr. Gáspár által, hogy balladai homályban hagyták, hogy a jövőben megvalósuljon egy ilyen alkalom. Persze ehhez voltak feltételek, például egy olyan civil egyesület, amelyik pártfüggetlenül megszervezi ezt - ezek szerint ilyet nem sikerült hónapok alatt sem találni - vagy az, hogy jöjjön létre Orbán és Magyar között egy vita. Hogy egy miniszterelnök-jelölti vitának mi köze van ahhoz, hogy helyi szinten leülnek beszélgetni a politikusok, azóta is talány és ne legyünk rosszmájúak, hogy csak arra gondolunk, ebben az esetben is a tiszavezér slim fit nadrágja avanzsált át szoknyává, ami mögé el lehet bújni.
Magyar Péter 105 (+saját maga) tisztességes és felkészült tiszás jelöltet ígért még az előválasztás előtt. Persze ezt is lehet relatívan értelmezni. Mert hát mindenki tisztességesen mondja fel a tiszás narratívát, többek közt a Fideszt támogatók választás utáni bebörtönzéséről. Ahogy a felkészült jelzőhöz sem tartozik lábjegyzet. Tekintettel arra, hogy azon az egy nyilvános szereplésükön, amikor Magyar Péter országjárásán a Diákhitel Központ egykori vezérigazgatója mellett kellett szólni a delíriumos tiszás közönséghez, sokszor úgy tűnt, mintha Boborján és a „Legyen tánc” srác készítette volna fel őket a politikusi pályára, így nem valószínű, hogy a klasszikus népképviseletben elvárt tőlük a felkészültség.
Mindezek fényében sejthető a tiszás jelöltek megfutamodása azoktól az alkalmaktól, amikor, ha minimálisan is, de elvárható lenne néhány önálló és nem Magyar Péter üzenőfalán olvasott gondolatfoszlány megfogalmazása: nem akarnak önmerényletet elkövetni. Kérdés, hogy a választók elkövetnek-e önmerényletet azzal, hogy a Parlamentbe küldik őket.
Nyitókép: AI által generált
