2019. június 16., vasárnap
Jusztin névnap

Tudjuk még szívből értékelni azt, amink van?

A Z-generáció tagjai az azonnali kielégítés világában nőttek fel. Nem voltak rákényszerülve, hogy különböző megküzdési technikákat, stratégiákat sajátítsanak el. Szemük előtt már csak az lebeg, hogy mindig jön egy új és fiatalabb. De nem mindig az új a jó.

„Bezzeg az én időmben!” „Ezek a mai fiatalok, nekik már semmi sem szent!” Ismerősek ezek a mondatok? Szerintem mindannyian hallottuk már bizonyos szituációkban, és abban is biztos vagyok, hogy sokan már forgatják a szemüket e mondatokkal való találkozáskor. 25 évesen hihetetlen, de én is fiatalnak számítok, és igen, van, hogy már engem is zavar, hisz mindannyian tudjuk - minden kornak meg voltak a maga szépségei és negatívumai. Mégis ehhez a témához szorosan kapcsolódik az a történet is, ami március végén felrobbantotta az internetet.

Manapság olyan rendszerességgel váltogatjuk telefonunkat, autónkat, mint a fehérneműnket. Sajnos ez a szemlélet a kapcsolatainkba – akár barátokról, akár szerelmi társról beszélünk – is beférkőzött. De ez nem mindig volt így.

Sok külső inger, többek között a kommunikáció és a bizalmas viszony hiánya az elődeinkkel vezethetett ahhoz a szemlélethez, amit a mai fiatalok a tulajdonláshoz társítanak. A reklámok is sokszor ellenünk játszanak. Vágyat ébresztenek bizonyos dolgok után, és mi úgy vagyunk programozva, hogy máris szaladunk, és utánozzuk a reklámban szereplő személyeket.

Nem tudjuk megbecsülni és értékelni azt, amink van! Mindig az újabb, fiatalabb és jobb kell nekünk, mit sem törődve azzal, hogy a régi mennyi emléket adott nekünk!

A pár héttel ezelőtt az interneten és a médián „végigszáguldó” zöld Trabant azért is lehet kuriózum, mert manapság nem igazán vigyázunk értékeinkre. A veszprémi 31 éves Trabant története megmutatja nekünk azt, hogy micsoda értékek birtokába juthatunk, ha nagy gondossággal óvjuk tulajdonunkat. Az unoka elmondása szerint nagypapája mindenben nagyon precíz volt, mind a munkájában, mind a gondoskodásban a Trabantja és szerettei felé.

Ezt mi sem mutatja jobban, mint ahogy már a szakértői oldalakon is beszámoltak arról, hogy a kocsi makulátlan, szinte új állapotban találta meg új tulajdonosát. Minden használat után – a papa csak a bevásárlást intézte, valamint az unokákért ment a bölcsibe a zöld szépséggel – a garázsba állítva egy ponyva alatt pihent. Még az új kárpitot sem használták, hisz szabó szakmáját tekintve a nagypapa már az első napokban huzatot varrt az ülésekre.

Gyermekei és unokái megtanulhatták a papától, hogy ha van egy kincsük, amiért ténylegesen ők dolgoztak meg, arra mindig minden körülmények között a tőlünk telhető módon vigyázzunk és óvjuk.