Kezdjük a már jól bevált verssel, amivel nem lehet melléfogni:
„Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni?”
Ha már a Zöld erdőben elég magabiztosan megy, akkor apró trükkökkel egyedivé lehet tenni a verset, mint például a szavak felcserélése, amivel azt az illúziót keltjük, hogy a költeményt valójában mi magunk írtuk.
Menjünk tovább a „haladó” locsolók kategóriájával! Aki a szokásos négysorosnál többel szeretne felvágni, annak itt egy példa:
Erdőn-mezőn nyitott szemmel,
sok virágra lel az ember.
Én most őket megöntözöm,
a piros tojást megköszönöm!
Ha valakihez a humoros megfogalmazás áll közelebb, akkor neki Varró Dániel négysorosát ajánljuk!
Nagy szálfák közt jártam én,
kis virágot láttam én,
te vagy az a virágszál,
megy a szóda, vigyázzál!
Természetesen a hős szerelmesekre is gondoltunk:
Kelj föl párnáidról szép ibolyavirág.
Nézz ki az ablakon milyen szép a világ.
Megöntözlek szépen, az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással.
És a legutolsót azon kedves locsolóknak ajánljuk, akik oda vannak a frappáns, ámde rímtelen csattanókért: