A kevésbé kedvező időjárás miatt, az iskola tornacsarnokában megrendezett ballagási ünnepély méltóan búcsozott diákjaitól, akik az eltelt öt év alatt nemcsak intellektuális tudást, hanem barátokat, közös emlékeket is kaptak a gimnáziumtól, mialatt 15 éves gyerekekből felnőttekké válhattak az intézmény falai közt, hogy ma megálljanak egy pillanatra, egy utolsó mély lélegzetvételre, majd belépjenek egy új világ kapuján.
Először a 11. évfolyam búcsúzott a végzős osztályoktól: közösen emlékezve a legjobb pillanatokra megköszönték mindazt, amit a példaként előttük álló tanulóktól elsajátíthattak.
A végzős osztályok nevében egy személyes tartalmú beszéddel búcsúztak az iskolától a diákok. Felidézték milyen öröm volt megkapni a felvételi értesítő levelet és, hogy milyen félelmeik voltak a tanulással és a gólyatáborral kapcsolatban. “Mára mindez már csak emlék, új feladatok állnak előttünk.”
“Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!”
Reményik Sándor: Viszontlátásra
Szántai Erzsébet, a Vetési Albert Gimnázium igazgatója csatlakozva a megkezdett szokásokhoz egy közvetlen hangulatú búcsú formájában, osztályonként sorolta a legszebb emlékeket és a kiemelkedő teljesítményeket.
A ballagás napján a “leghangosabban tüsszentő”, “leghosszabb körmondatokat megfogalmazó”, “legjobb helyesíró” diákok mellett a “legjobb táncosok” és a "legszebb hangú énekes” is a végzősök sorában állt.
Szántai Erzsébet kiemelte, hogy mindannyian egyéniségek vagyunk és ettől különleges minden végzős évfolyam, hiszen kaphatunk tudást az iskolánktól, de ha érzelmi intelligenciánk fejlődik és a lelkünk is gazdagodik a rengeteg élmény és tapasztalat során, az az igazi érték.
Az igazgató hozzáfűzte, hogy az elmúlt években többször is azt gondolta, hogy amit az aktuális végzős évfolyam hagyott maga mögött azt “túlszárnyalni nem lehet”, hiszen az itt töltött esztendők során kialakul egyfajta kötődés. Ám rá kellett jönnie, hogy ez nem így van, hiszen az idei évfolyam erre ismét rácáfolt, így a következő végzős csapatnak nem lesz egyszerű dolga.
“Ti is valami olyat újítottatok, amit a benneteket búcsúztató évfolyamnak nehéz lesz meghaladnia. Köszönjük a szép emlékeket, amit magatok után hagytok a szívünkben.”
“Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek.”
József Attila: Születésnapodra
Az ünnepség zárásaként a végzős osztály a hagyománynak megfelelően, feltűzte szalagját a zászlóra, majd átadta a 11. évfolyamnak.
Jövő héten elkezdődnek az érettségik, így a diákok még nem búcsúztak el teljesen az iskola falaitól. Szántai Erzsébet úgy fogalmazott:
