Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Indiai bölcsességek ausztrál tollból

2019. június 12. 4:00
Kedvenc regényem egy sokoldalú kalandozás Ázsiában, ami nemcsak olyan témákat dolgoz fel, mint a mélyszegénység, a kulturális sokszínűség, a szervezett bűnözés vagy a háború, de közben az emberi lélek legmélyebb titkait is kibontja.

FŐBB ADATOK

​Szerző: Gregory David Roberts
Cím: Sántárám
Kiadó: General Press, 2010
Terjedelem: kb 1000 oldal két kötetben
Hol szerezhető be? Antikváriumokban, pár példány még van a bookline-on vagy az antikvarium.hu-n.

Miről szól?

A történet főhőse Lin, aki egy ausztrál börtönből megszökve Indiában keres menedéket. A nyolcvanas évek Bombay-jének [a várost 1995 óta Mumbainak hívják] színes forgataga furább alakokat is magába fogadott már, így Lin is hamar beilleszkedik. Megismerkedik egy rakás európai bohémmal, barátságokat köt, szerelmes lesz, a sors azonban még tartogat neki kemény kihívásokat. A sztori során megjárja a nyomortelepet, az indiai börtönt, beszippantja a maffia és hadba megy az éppen a szovjetekkel háborúzó Afganisztánban.

Miért szeretem?

A Shantaram világa lenyűgözően színes-szagos, életszerű, a karakterek fájdalmasan magával ragadóak, a filozófiai beszélgetések elgondolkodtatóak, Karla rövid bölcsességei pedig túlmutatnak a coelhói öncélú álokosságokon; akkor és ott, amikor elhangzanak, egy valódi indiai guru tanításaiként csengnek. Lin története mindig átérezhető, függetlenül attól, hogy épp egy kávéházban, egy gettóban, egy börtönben, egy maffiatanács ülésén vagy egy háború kellős közepén jár-e. A Shantaram megmutatja, hogy a világ nem fekete és fehér, hogy néha a legszegényebbek élik meg a legőszintébb szeretetet, hogy néha a gyilkosok könyörületesebbek, mint a hatóság, hogy néha a maffiában nagyobb a becsület, mint a törvény uralta világban.

"A sorsnak szokása figyelmeztetéseket küldeni, mielőtt tisztességes harcban lenyomna minket."

Anélkül, hogy spoilereznék: az ezeroldalas út végén nem kapunk hollywoodi befejezést, a regény hű marad önmagához, és olyan lezárásba fut ki, amilyen maga az élet is. Az út elején még magunk sem tudjuk, hova tartunk, és végül talán nem ott találjuk magunkat, ahová el szerettünk volna jutni. Az út azonban a miénk volt, és ha valamire, hát a Shantaramra igaz a mondás: nem a célba érkezés a fontos: az igazi cél maga az utazás.

Schöngrundtner Tamás

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.