Anyák napján a gyerekek iskolai műsorral, virágokkal, csokoládéval, kézműves ajándékokkal készülnek, köszönetet mondva édesanyjuknak az értük tett fáradozásokért: az összes reggeli szendvicsért, a hideg borogatásokért, az esti mesékért, az elmosogatott edényért, a bunki építésért és mindenért, amit az évek során együtt éltek meg.
A világban, ahol a családokban a nő elsődleges szerepe továbbra is az anyaság, mégis más időket élhetünk, hiszen természetessé vált, hogy a karrier, a munka iránti szenvedély már nem csak a férfiak privilégiuma és a férfi sem "csupán" a kenyérkereső a háznál, hanem APA.
Századunk szépsége, ugyanakkor talán nehézsége is a dolgozó anya és a szülői értekezletre járó apuka képe, ahol a múlt éles határvonalai elmosódni látszanak a család és a munka területén is értelmezhető közös szerepvállalás tükrében.
Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó.
/Zelk Zoltán: Este jó, este jó/
Valószínűleg gyakran megesik, hogy apa is főz vagy apa mosogat, apa visz az iskolába vagy apa tereget, sőt néha apa is gyenge és ő is megkönnyezi a szomorú részt a filmnél.
Természetesen apa nem azért kerülte a konyhát a múlt században, mert anya szebben tudja bepanírozni a húst és pattogosabb nokedlit szaggat, hanem egyszerűen nem volt lehetőség a szerepek ilyen szintű "keveredésére". A férfi a férfias dolgoktól volt "igazi férfi" és a házimunka és a gyermeknevelés bizony sokáig nem számított tipikusan ilyen tevékenységnek.
Fontos beszélni az anyaságról, hogy mekkora nyomás érheti mentálisan a nőket a gyerekvállalás első pillanataitól kezdve, az elképzelt "minta anya" képeken át, a megvalósulásig, illetve, hogy mennyire nehéz anyaként helytállni a munka világában.
Ám tudnunk kell róla, hogy az apákat is érintik hátrányok, gyakran szembesülnek társadalmi nehézségekkel: annak ellenére, hogy mára a legtöbb férfi minél több időt szeretne tölteni a gyerekeivel, erre még nincs meg a megfelelő minta. A mai napig furcsán néznek az emberek, ha apa megy a fogadó órára vagy, ha apa alkotja meg a vasárnapi menüt. Pontosan tudjuk, hogy jó dolog, amikor anya is dolgozhat és apa is kiveheti a részét az otthoni feladatokból, de még mindig nem tudunk csodálkozás nélkül szemlélni egy apukát, aki valóban APUKA.
Sokan nem értenek egyet éppen ezért az apákat ünneplő nap létjogosultságával sem: úgy gondolják, ha már anyák napja van, akkor "úgy illik", hogy legyen apák napja is, illetve vannak, akik az üzletet, a plusz ünneppel járó kiadásokat, bevételeket látják mögötte.
Lehet túl idealista gondolat, de talán ez az ünnep is szólhatna arról és nem többről, hogy megbecsüljük azt, amink van: a családot.
Ha apa éjjel-nappal dolgozik, hogy biztonságos autóval vihesse gyermekeit az iskolába, akkor tiszteljük a családért folytatott munkájáért, de ha apa szívesen főz és a nyakába viszi a kislányát a játszótérre, hogy közös élményeket gyűjtsenek, akkor tiszteljük ezért. A férfiaknak talán ugyanolyan nehéz feladat vállalni, hogy szerető apukák lehessenek a társadalom által eléjük állított akadályok, előítéletek, kritikák ellenére, mint amilyen nehézségekkel a nők esetlegesen a munkájuk területén találkoznak anyaként.
Tisztelet a férfiaknak, akik tudják a Disney hercegnők neveit, helytállnak a munkahelyükön, eligazodnak a fűszeres polcon, tökéletes méretűre nyírják a füvet egy nyári piknikhez, tudják, hogy a kocsiban éneklés jó buli, boldogan mennek el az iskolai gálára vagy a szülőire, profin táncolnak a Halász Judit zenékre, fociznak kitalált sztár focista neveket egymásra aggatva, ismerik a Verdákat és lecserélik anya kocsiján a téli gumit nyárira.
