Candy 7 évesen lépett először színpadra, 14 éves korában hozta létre első zenekarát (Funky Stuff), 19 éves kora óta készít felvételeket és 20 éves kora óta turnézik. Többek között olyan világhírű művészekkel játszott lemezen és színpadon, mint Prince, Dave Stewart (Eurythmics), Van Morrison, Maceo Parker, Beyoncé és a Pink Floyd. 19 éves korában vette fel debütáló szólóalbumát Saxuality címmel, mely több millió példányban kelt el világszerte és besöpört egy Grammy-jelölést is. A veszprémi közönségnek a májusban megjelent vadonatúj Funked up & Chilled out című albumáról játszott.
- Négy napja folyamatosan színpadon vagy esténként. Hogy érzed magad?
- Nagyszerűen! Ez csak egy rövid turné, de szép hetünk volt, a napokban sokat dolgoztunk, de ez is kellemes volt, inkább olyan, mint egy kisebb nyaralás. Szeretjük a rövidebb turnékat, mert így nem kell sokáig távol lennünk otthonról.
Az előző helyszíneken, Svájcban, Németországban és Ausztriában nagyrészt esett az eső, de ahogy megérkeztünk Magyarországra, kisütött a nap. Mondtam is Maceo Parkernek, hogy egy ilyen szép városban, jó időben és ilyen jó közönséggel már nem is lehetne jobb.
- Hogyan tartod magad egyensúlyban, hogy éred el, hogy minden alkalommal a ma estihez hasonlóan összeszedett és energikus légy?
- Néha nagyon nehéz. Sokszor vagyunk kialvatlanok, fáradtak, de amikor már a színpadon állunk, megfeledkezünk a problémákról és nehézségekről.
- Miért éppen a szaxofont választottad? Inkább fiús hangszer, nem gondolod?
- Édesapám szaxofonozik, és épp csak 5 éves lehettem, amikor megkérdeztem, játszhatok-e rajta. Nagyon bátorított és mivel ment is nekem, folytattam. Csak később tudatosult bennem, hogy a női szaxofonos ritkaságszámba megy. A közönség is meglepőnek tartotta, de ez segítette is a karrierem. Mindig így van: ha van valami különlegesség benned, az segít kialakítani az imidzsedet. Másfelől persze ez nem elég, jól is kell játszanom, mert másképp nem állhattam volna színpadra ezekkel a kiváló zenészekkel.
- Ki közülük a legemlékezetesebb számodra?
- Sokan vannak, akikről azt gondoltam, sosem lesz szerencsém együtt zenélni velük, és most a barátaim. Aki igazán nagy hatással volt rám, az Dave Stewart, akivel a Lily was here-t játszottuk, és amellett hogy kiváló zenész, jó ember is, bármikor számíthatok rá. Prince pedig a “zenei hősöm”, fantasztikus, hogy felléphetek vele. A többiek is nagyszerűek, nehéz csupán egyvalakit kiemelni közülük.
- Maradsz a funky műfajánál?
- Ezen nőttem fel. Olyan műfaj, amit sosem lehet elég jól játszani, folyamatosan tanulni kell. Ez az, amit igazán szeretek és azzal érdemes foglalkozni, amit igazán szeretünk, nem? A fő cél természetesen nem az, hogy magamat szórakoztassam, hanem hogy a közönségnek, más embereknek örömet szerezzek. Szerencsére ez sikerül is.
- El tudsz képzelni magadnak más hivatást?
- Nehéz, mivel olyan fiatalon kezdtem zenélni. Már kiskoromban is valami olyan kreatív foglalkozást szerettem volna, ahol én lehetek a főnök, de úgy, hogy odafigyelek az emberekre, és nem a hatalom vagy erő által vezetek.
- Néhány éve régi álmod vált valóra: önálló televíziós sorozat keretében zenésztársaiddal készíthettél interjúkat. Tervezed, hogy képernyőn maradsz?
- Szeretnék, ha értelmét látom. Utazás közben találkoztam és beszélgettem más zenészekkel, és ebből született a sorozat alapanyaga. Inspiráló, spirituális párbeszédekben lehetett részem.
Foglalkoztatott például, hogy a mai fiatalok élete mennyire felgyorsult, felületessé, információktól telítetté vált. Nem sokat tudnak a történelemről, pedig szerintem fontos, hogy tudatában legyünk a múltunknak, hiszen tanulhatunk belőle és a jelenben ezzel együtt éljünk.
Candy magyar számrazású barátjával, Bélával is tudtunk néhány szót váltani.
- Hol ismerkedtetek meg?
- A Karib-tengeren egy tengerjáró hajón. A kaszinóban dolgoztam hostként és Candy egy jazz fesztiválra volt hivatalos. Teljesen véletlenül ismerkedtünk meg a bárban, a koncert után. Sokat beszélgettünk, szinte a hét minden napján találkoztunk, és fokozatosan komolyabbra fordult a dolog.
- Mivel foglalkozol?
- Hivatásos sportoló voltam sokáig, labdarúgó, aztán hajón vállaltam munkát. Először krupiéként, onnan léptem aztán feljebb.
- Hol laksz?
- Együtt élünk Candyvel Hollandiában.
- Máskor is elkíséred őt a koncertekre?
- Ez különleges eset volt, hiszen Magyarországon él a családom.
- Candy zenéjéről mit gondolsz?
- Kicsit elfogult vagyok persze, de ettől elvonatkoztatva is nagyon tetszik ez a stílus.
Veszprémben a következő felállásban lépett a zenekar színpadra:
Candy Dulfer - szaxofon, ének
Ulco Bed - gitár
Chance Howard - billentyűs hangszerek, ének
Manuel Hugas - basszusgitár
Joost Kroon - dob
Ronald Kool - billentyűs hangszerek
Leona - ének
Jan van Duikeren - trombita
