Ha azt mondom, nyár, mi jut eszedbe róla először?
Most épp sajnos a jó sok munka. Mivel júliusban vannak a fesztiváljaink, néhány éve kialakítottam azt a hagyományt, hogy augusztusban próbálok nem dolgozni: ilyenkor megyünk a családdal, barátokkal más fesztiválokra, például Zemplénbe vagy az Auer Fesztiválra, és ilyenkor szoktunk nyaralni is, vagy évek óta lemegyek Montenegróba egy hétre kitesurf okán. Idén viszont az a terv, hogy a nyárra leköltözünk Lovasra. Két éve elkezdtünk építeni ott egy második otthont, mostanra őstermelő és hegyközségi tag is lettem, szőlőt telepítettünk, így leginkább ezzel fog telni az idő, illetve az EKF kapcsán is vannak feladatok, amik attól tartok, érintik az augusztust. Emiatt nem is megyünk nyaralni, bár azért kisebb léptékben igyekszem visszatérni ehhez a hagyományhoz és kicsit lelazulni, feltöltődni majd.
Veszprém és a Balaton mit jelent számodra?
Veszprém, a Balaton Fűzfő és Tihany közötti része mindig is az elsődleges életterem volt. Szüleim révén ízig-vérig vegyész gyerek vagyok: édesapám és édesanyám is vegyészmérnök volt, és mindketten a veszprémi egyetemen dolgoztak. A Balatonalmádiban található Nereus Hotel elődje, a NEVIKI üdülő már akkor is az intézményhez tartozott, így az egyetemi dolgozók minden nyáron ott üdülhettek. Én gyakorlatilag ott nőttem fel: szüleim fél évesen már vittek le a partra. A gimnazista éveimet is úgy éltem, hogy amint május lett és jó idő, mentem le suli után a Balatonra: fél 2-kor kicsöngettek az utolsó óráról, 3-kor pedig már fürödtünk. Minden érdekelt, ami a Balatonhoz kapcsolódott: egy vitorlás kitérő után megtanultam szörfözni, aztán pár éve kite-szörfözni is.
Van kedvenc fesztivál pillanatod?
Egy szabadtéri fesztiválnál a legnagyobb félelem mindig az, hogy jó idő lesz-e. Szerintem ugyan a Veszprém Aréna alul van értékelve a fesztiválozók körében, de nyilván a szabad tér mindig inspiratívabb. A pillanat, amikor kiderül, hogy tényleg kint tudunk lenni, mindig megkönnyebbülés. Onnantól kezdve nem kell aggódnom, hiszen a produkcióval biztos nem lesz gond, elvégre is
profi világsztárok jönnek hozzánk. Megnyerni a közönséget már az ő dolguk.
És miért szeretsz fesztiválszervező lenni?
Én mindig zenebolond voltam – a mai napig rengeteg zenét hallgatok, szóval már ez örömöt okoz. Másrészt iszonyatosan jó látni, ahogy az emberek egy fesztivál alatt kicsit más állapotba kerülnek: köztudottan sokat dolgoznak a magyarok, depresszióra is hajlamosak, ezért aztán szuper, amikor ki tudnak nyitni egy ilyen kulturális programra és elengedik magukat. Szeretem látni rajtuk, ahogy szabaddá válnak, a boldogságot az arcukon, amikor a koncert végén hazaindulnak. És persze az sem hátrány, hogy ez a meló rendkívül változatos: minden év, minden projekt, minden fellépő más és más.
Ha már fellépők: kit szeretnél még mindenképpen elhozni a VeszprémFest színpadára?
Nagyon hosszú az álomlista, ugyanakkor azt el kell ismerni, az ezen szereplő nevek – akiket egyelőre nem említenék meg – a közeljövőben még nem reálisak Veszprém szinten. 2022-re, a férfi kézilabda EB-re viszont elkészül a Veszprém Aréna bővítése: a mostani 5000-ről 8000 főre nő a befogadóképessége, ami koncertek esetén is legalább 7000 fős kapacitást jelent a jelenlegi maximum 4500 helyett. Az már egy olyan kategóriát jelent, ahova el lehet hívni olyan sztárokat, akiknek a 4000 hely kevés, de a 13 ezres Sportarénát nem töltik meg. Erre készülünk is.
A korábbi VeszprémFest koncertjei közül volt katartikus élményed?
Nagyon sok jó koncert volt Veszprémben – habár én szervezőként nem teljesen úgy hallgatom őket, mint a közönség többi része, főleg, hogy sok fellépőt előtte más városokban is megnézek. De az utóbbi évekből Jamie Cullum, Gregory Porter vagy Diego El Cigala koncertje például nagyon megfogott, vagy korábbról a Gypsy Kings, vagy Salif Keita, és persze Richard Bona. Gregory Portert egyébként Prágában, Salzburgban, a Gronau Jazz-en és a MOM Sportközpontban és a Müpában is láttam, de szerintem Veszprémben volt a legjobb.
Kedvenc nyári slágered van?
A 2000-es évek elején sokat jártunk vitorlázni az Adriára, ahol mindig én voltam a hajó dj. Rendszerint valamilyen klasszikus alapokat átdolgozó, chilles elektronikus zenét raktam be, ami ehhez a kellemes meleg, vízközeli, iszogatós hangulathoz pont illik: például José Padillát vagy Cafe del Mart. Szóval a nyárhoz szerintem chill és lounge illik.
Végső soron miben áll a fesztiváljaitok sikere?
A helyszínek mindenképpen nagyon fontosak, a szabadtéri koncertek éppen ettől tudnak működni. Akár a História Kertről, akár a várról beszélünk a VeszprémFest esetében, mindkettő nagyon inspiráló. De ilyen volt szerintem tavaly a Lajkó Félix által belakott Kolostorok és kertek, valamint a Jezsuita templom is. Sőt, a Margit-romokat vagy a Benedek-hegyet is el tudnám képzelni koncerthelyszínnek. Másrészt a Balaton-közelsége is sokat ad: a közönségünk igen jelentős része budapesti, de rendelkezik itt nyaralóval – nekik ez egy otthonos közeg. És természetesen a zeni műfajok is különlegesek: a pop és a jazz, a pop és a blues, a pop és a világzene határán egyensúlyozó műfajok vagy az opera igazi kuriózumnak számítanak.
Ha a Rozé, Rizling & Jazz Napokat veszem, ott nyilván az ingyenesség is sokat számít, de igyekszünk ott is olyan zenei kínálatot kialakítani, ami egyszerre friss, minőségi és szórakoztató. Ugyanez igaz a gasztro területre. Mindig találunk újabb kiállítókat, például a tavalyi Food Truck győztest, a kézműves bagel szendvicseket kínáló BazsaLicom Food Truckot, de aki szeretne, az a balatoni borokról is egy érdekes és alapos körképet kaphat. Érdemes tehát minél több pavilonnál kóstolgatni.
Az interjú a Veszprém Portré 2019. nyári számában jelent meg.
