Az Utcazene fesztiválban többek közt az a jó, hogy képes olyan háttérkörnyezetet adni a belvárosba tévedőknek, aminek hatására néhányan teljesen kifordulnak magukból. Jó értelemben dobják el a merev szokásaikat, és nyílnak meg úgy, hogy egyszerűen élvezik azt, ami körülöttük történik. Nem számít, hogy ki néz hülyén, ha mezítláb, a barátaival karöltve tánccal és énekkel ünnepel egy 50. születésnapot a belvárosban. A nyitónapon épp ez történt az egyik balkáni falatokat áruló foodtrucknál.
És itt ne egy magát állatra ivó részeg bandára tessenek gondolni. Hanem egy szimpatikus társaságra, akik néhány melegítő feles után dalra fakadtak, és balkáni zenére táncoltak a személyzettel.
De úgy, hogy jó volt őket nézni. Sugárzott belőlük az öröm és a jókedv. Annyira, hogy még ránk is átragasztották ezt, akik egy karnyújtásnyira falatoztunk tőlük. A járókelők meg csak néztek és videóztak, hogy mi történik. Nem egy színpadi produkció volt, pedig lehetett volna egy Kusturica film részlete is. És hogy mi történt valójában? Az ünneplők eldöntötték, hogy jól érzik magukat, kicsit lazítanak, és ünneplik az életet.
Mindezt másokat nem zavarva egy szimpla hétköznap. Egy ingyenes fesztiválon. A belvárosban. Irigylésre méltó nyitottság és bátorság.
A címlapfotó és a cikkben elhelyezett kép illusztráció. Fotó: Kovács Bálint.
