Bár a versenyben egyáltalán nem ritka, hogy egészen fiatalok is részt vesznek, Bögi Levente – gitáros – tizenhét, míg Golarits Márton – énekes – tizennyolc éves, de mondhatni profi zenészként léptek színpadra.
A konferanszié – átkötő – beszédekben Golarits Márton eredetisége, pozitív értelemben vett pimaszsága és humora is megmutatkozott, ami pedig amolyan „nem lehet őket nem szeretni” formában csapódott le.
Főként jazz, blues és pop feldolgozásokat hallhattunk, de a verseny négy napján folyamatosan változtattak kicsit a tematikában, eleget téve a változatosság fogalmának. Mindig veszélyes jól ismert dalokhoz nyúlni, hiszen az embernek már van egy elvárása, egy mintája, amitől aztán nehezen tágít. A duó mégis elérte, hogy az új köntösbe bújtatott dalokat is úgymond befogadjuk, sőt, egészen megszeressük.
A gitár és az ének mellett egy looper is „közreműködött”, ami egyfajta digitális felvevő, így lehetett az, hogy az ének terc részei is hallhatók voltak, a végén már-már olyanná vált a duó, mintha egy teljes zenekart alkotnának meg.
A duó jövőbeli céljai között szerepel, hogy ebben a felállásban tovább hódítsák a színpadokat, de tisztában vannak azzal, hogy majd akadályokba ütközhetnek, hiszen Márton ősztől Pestre megy, ahol mérnökinformatikusnak tanul majd, illetve később fotográfiát tanulna, Leventének még van két éve a Lovassyban; reméljük, még hallunk róluk!
