A tudósok a pörgő érme pályájának leírásához építettek egy pénzfeldobó gépet, majd a dobásokat nagy sebességű kamerával rögzítették, és elemezték a mozgás fizikáját, az érmére ható erőket. Az eredmények birtokában képesek voltak úgy beállítani a gépet, hogy az százból százszor fejet dobjon. Az emberi dobásoknál ennél bonyolultabb a helyzet, hiszen kézzel szinte lehetetlen a géphez hasonlóan mindig pontosan ugyanolyan erővel és irányban feldobni az érmét. (Egyébként meg lehet csinálni, elképesztő kézügyesség és gyakorlat kell hozzá, de egyes bűvészek, mint például a Stanford kutatásában is részt vevő Persi Diaconis, képesek rá.) Ettől függetlenül a statisztika azt mutatta, hogy nem teljesen véletlenszerű az eredmény a kézi dobásoknál sem: a várt 50 helyett 51 százalékban fogja azt az oldalát mutatni az érme, ami a dobás pillanatában felül volt.
Azt a lehetőséget is kizárták a kutatók, hogy az eredményeket az érme kiegyensúlyozatlansága okozza (a fej és az írás oldalán más a vésés, így az érme tömegközéppontja nem tökéletesen középen van): készítettek egy speciális érmét, aminek az egyik oldala fából, a másik fémből volt, és ezzel is ugyanolyan eredményeket adott a kísérlet.
A Washington Postnak adott nyilatkozatában a kutatás vezetője, Susan Holmes megnyugtatott mindenkit, hogy nem kell a focimeccseken új módszert bevezetni a kezdőrúgás eldöntéséhez, csak a csapatkapitányoknak nem szabad látni a bíró kezét, amikor feldobja a pénzt - hiszen csak akkor lehet kihasználni az eredmény enyhe asszimetriáját, ha biztosan tudjuk, melyik oldalát mutatta felfelé az érme a dobáskor.
