A rendezvény előtt napokkal már állójegyet sem lehetett kapni. A koncert előtt a közönség mosolyogva fogadta a szervező bejelentését, miszerint a meteorológiai szolgálat 15 perces könnyű nyári záport ígér a kezdés utáni félórára. A szerbiai rezesbanda első dalát még kissé ridegen ülte végig a közönség, a másodiktól azonban már mindenki a lábával verte a ritmust.
Pár szám után a vajdasági származású énekes, Rúzsa Magdi is megjelent, a tőle megszokott színvonalon elénekelt három dalt szerb nyelven, majd eltűnt. A zenekar folytatta, az eső pedig rákezdte: eleinte csendesen, nyáriasan. Előkerültek az esernyők, esőkabátok - persze a közönség nagyobbik része nem rendelkezett ilyesmivel. Az esőcseppek egyre növekedtek, sűrűsödtek. A nézőket nem zavarta, élvezték a talpalávalót, egy részük a színpad mellett táncolt.A bejelentett 15 perc elteltével a zuhé nemhogy csillapodott, de iszonyúan rákezdett. A sorokból csak páran pattantak fel, és hagyták el a helyszínt, a tömeget nem érdekelte a nyakába csorgó víz, egyre többen perdültek táncra. Boban Markovicsék (azaz Marko Markovicsék, mivel az apa Szerbiában maradt beteg édesapja mellett, és fia vette át az irányítást) koncertje végül igazi örömünneppé változott: a zuhogó esőben a muzsikusok a színpad szélére állva húzták a bőrig ázott nézőknek. Már senkit sem érdekelt a vízözön. Rúzsa Magdi még szeretett volna egy búcsúdalt elénekelni, de csinos nyári ruhájában nem tudott kiszállni a kisbuszból, ahová menekült az eső elől.
