Városi környezetben az ember ritkán fog összefutni pásztorral. Legalábbis, nagy valószínűséggel nem fogja tudni róla, hogy pásztor, hiszen a mesterséget űzők között sem mindenki visel már cifraszűrt, maximum ünnepnapokon, a hétköznapokon azonban lehet, könnyen beolvadnának közénk, „átlagos” emberek közé.
Ha viszont mondjuk száz évvel ezelőtt járnánk az időben, ugyanígy, Szent Mihály-napján, valószínűleg sokkal inkább feltűnnének nekünk a pásztorok: bár elsősorban a vidékhez, a legelőkhöz kötjük őket, hagyományosan ez volt az az időszak, amikor a pásztorok az elszámolás részeként beterelték a nyájat a városba, a gazdákhoz.
Már ez a kicsit momentum is mutatja, város és vidék mindig is egymásra volt utalva, így a Pásztorélet a XXI: században című kiállítás – amivel egy kicsit hivatalos nyitányt is kapott a Szent Mihály-napi rendezvénysorozat – jó reflexió arra a gondolatra is, ami mentén Veszprém ma igyekszik előrehaladni: város és vidéke közösen tud erőset alkotni. Ha nincs meg a kettő között az összhang, másként gondolkodunk a jövőről, akkor mindketten gyengülünk. Ez fogalmazódott meg bennünk az EKF pályázat során is, ám elnézve a kiállítást, rá kell jönnünk, ez nem is feltétlenül egy innovatív, újító gondolat – valóján egy több száz éves tradíció – vont párhuzamot múlt és jelen között az eseményen részt vevő Porga Gyula.
A polgármester szerint a kiállítás azt is bizonyítja: bár a város élet zaja hajlamos megzavarni minket és elhitetni velünk, hogy bizonyos foglalkozások teljesen eltűntek vagy csak a néprajzosoknak fontos, még ma, a 21. században is él a pásztorkodás hagyománya.
Péterváry-Szanyi Brigitta, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója köszöntő beszédében emlékeztetett, a múzeum 2019. január 31-én bezárta a kapuit a felújítás idejére, a falak mögött azonban időközben is lázas munka folyt. A kollégák új tárgyakat gyűjtöttek, új feltárásokat végeztek, restauráltak, az intézmény igyekezett új kapcsolatokat kialakítani, miközben a régieket is megerősítette, és egyben egy új irány kiépítésén is dolgoztak annak érdekében, hogy a megyében élő közösségeket még inkább be tudják vonni a munkába és nyitottabbá tegyék a múzeumot. Ennek az együttműködésnek az egyik példája a Pásztorélet című kiállítás, melyben Répásy Zsolt fotóin keresztül, valamint egy-egy pásztorművészeti alkotással, használati tárggyal és személy gondolatával szeretnék megmutatni a pásztorok mindennapjait.
A tárlatot dr. Varga Anna etnobotanikus nyitotta meg, aki arról beszélt, bár a pásztorok sokáig szinte észrevétlenül simultak bele a bakonyi-balatoni tájba és a hétköznapokba, az utóbbi években a hagyomány újra kezd feléledni. A kutató szerint előbbi oka elsősorban a külterjes legeltetés visszaszorulása, aminek következtében a 2000-es évek elejére mind a pásztorvilág, mind a fás legelők szinte teljesen eltűntek, és az olyan néprajzos kutatók kivételével, mint például Zoller Imre, nagyon kevesen vették észre a megye állattartással kapcsolatos csodáit.
Az utóbbi néhány esztendőben, részben helyi kezdeményezéseknek, részben a beköltöző embereknek, többek között az olaszfalui Varga Antal és a lovasi Márfi Bence összefogásának köszönhetően ismét sikerült megteremteni egy szakmai közösséget, ahol az ún. pásztortalálkozókon az idősebb generációk átadhatják a tudásukat a fiatalabbaknak. Az, hogy ezek aztán a köztudatba is bekerültek, leginkább Borbás Marcsinak köszönhető, aki a Gasztroangyal című műsorban egy egész adást szentelt a találkozók és a közösség bemutatására. Ezzel együtt a pásztorok is ráébredtek, mekkora értéket jelent a munkájuk, nemrégiben pedig az Európai Unió is célként tűzte ki, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak az agrárerdészeti rendszerek, köztük a fás legelők.
A szélesebb közönség persze akkor tudhat meg talán a legtöbbet a pásztorok mai világáról, és akkor érezheti át leginkább ennek a különleges kultúrának a súlyát, ha ellátogat a kiállításra. Répásy Zsolt, veszprémi születésű fotóművész a megnyitót követő tárlatvezetés során elmondta, neki is meglepetést okozott, milyen elevenen él még itt Veszprémben is a pásztorkodás. Képeivel szerette volna megmutatni ezt az ősi foglalkozást és életformát, ami talán kicsit változva, de a mai napig is él. „Számomra varázslatos a világuk. A mai napig ritka kincs az egyszerű, egyenes ember, a világ, ahol az ember szemébe néznek, ahol létezik az adott szó, ahol az ember tiszteli a természetet” – fejtette ki gondolatait.
A képek által nemcsak erre a rendkívül, őszinte, sallangmentes életre kap rálátást az ember, de a kiállított tárgyak láttán egy kicsit meg is emelhetjük a kalapunkat: egy-egy faragott pásztorbot vagy pipa arra is rávilágít, a pásztorlét egy kicsit művészet is.
A megnyitón Császár Dominik népzenész működött közre.
A kiállítás 2020. január 31-ig, hétfő kivételével mindennap 10–18 óráig látogatható.
