Idén nyáron ismét Bodajkon gyűltek össze a Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség tagjai, hogy egy közös hetet töltsenek a bakonyi falutáborban. Az országos szervezet számos egyetemen alakított bibliaköröket, ahol hetente találkozhatnak a keresztény, illetve a vallás iránt érdeklődő fiatalok. A veszprémi diákkörből is érkeztek néhányan a múlt heti, felekezetközi találkozóra. Változatos program, és elgondolkodtató igehirdetés várta a látogatókat. Mi is ott voltunk a hétvégén.
Gyönyörű természeti környezetben nyílt lehetőség az elmélkedésre, a napi egy órás „csendesség” alkalmával. Schauerman Tamás tartotta a reggeli előadásokat, a tábor fő témájáról, a bibliai Péter leveléről. A szellemi és lelki töltődés mellett sportolásra, színjátszásra és zenélésre is alkalmuk volt a résztvevőknek: frizbizni, ping-pongozni, csocsózni is lehetett, és egy spontán szerveződő énekkarban énekelhettek a dalos kedvűek.
A kiscsoportos beszélgetések, szemináriumok és a fiú-, illetve lány est alkalmat adtak arra, hogy megismerjük a mai keresztény fiatalok gondolkodását olyan aktuális világi kérdésekben, mint a kisebbségek helyzete, a szegénység, a házasságon kívüli szexuális kapcsolat, vagy a homoszexualitás. Szerintük a házasság szentségében „Isten örömének egy, az általa a házastársaknak ajándékként adott része az orgazmus”. Házasságon kívül, vagy azt megelőzően, a jegyesség idején azonban általában bűnnek tartják a nemi érintkezést. Az egyneműek házasságát vagy bejegyzett élettársi viszonyát elítélik, de többnyire elfogadják, hogy kialakulhat a szerelem érzése azonos neműek közt, ami teológiai szempontból a szexus bekövetkeztével válik bűnné. Kezdenek megszűnni, feloldódni a korábbi a szigorú, konkrét, egyhangú válaszok és ítéletek az adott témákra vonatkozóan, a fiatalok elfogadóbbak, megértőbbek, és katolikus, protestáns, egyéb gyülekezeti vallásuk szerint is különbözően vélekednek.
A hagyománnyá vált szombati „játékos est” keretében aktuális szociológiai vagy vallási helyzeteket jelenítettek meg a diákkörök drámajátszói, humoros, könnyed hangvétellel. Az öniróniát is bátran felvállalva, vidám, nagysikerű előadássorozat részesei voltak a nézők. Láthattuk: a keresztények nem elvakult, komolykodó, savanyú bigott társaság, hanem épp olyan problémákkal küzdő, esendő emberek, mint bárki más.
Amit különösen érdekes volt megtapasztalni, az a sugárzó vidámság, nyitott, közvetlen és befogadó légkör, ami minden érkezőt fogadott. Egy tábor, ahol bárkit megszólíthatunk, kedvesen válaszolnak, ahol nyugodtan otthagyhatjuk dolgainkat, mert később megtaláljuk azon a helyen, vagy utánajárnak, hogy kinek a tulajdona. Tapasztalható volt a keresztény, felebaráti szeretet.
