A kutatás arra keres választ, hogy milyen módon lehet a molekulákat úgy elrendezni a chipek felső részén, hogy egyfajta tartóállványként funkcionáljanak, amelyek több millió apró szénalapú nanocsövet és nanorészecskét tartanak meg. Utóbbiak a szakemberek szerint tranzisztorként szolgálnának a jövő számítógépes processzorai számára.
A gyártók évtizedek a chipek miniatürizálásán dolgoznak azért, hogy növeljék a teljesítményt, de az energiafelhasználást csökkentsék - számol be az Associated Press hírügynökség. A leggyorsabb processzorokat napjainkban 45 nanométeresre gyártják, de amint pár év múlva 22 nanométerre csökken ez a méret, összeállításuk és gyártásuk sokkal nehezebb és drágább lesz - nyilatkozta Bob Allen, az IBM kutatórészlegének egyik vezetője.
Az új technológia olyan munkán alapszik, amelyet Paul Rothmund, a Kaliforniai Műszaki Egyetem tudósa dolgozott ki. Rothmound arra jött rá, hogy a DNS-molekulák adott helyzetben maguktól szabályos formákká alakulnak: háromszögekké, négyzetekké, csillagokká. A DNS ezen felül óriási mennyiségű komplex információt képes hordoz, ezt a tulajdonságát pedig különböző területeken is lehet felhasználni - például jelen esetben a számítástechnikában is.
A gyártáshoz a tudósok először hagyományos technológiák segítségével nyomtatási sablonokat gyártanak azon minták alapján, amelyekből a processzorokat gyártják. Aztán a DNS-t tartalmazó oldatot szilícium alapra helyezik, ezen alakulnak ki a különféle formájú molekulák a felületen lévő nyomtatási sablonokhoz kapcsolódva. A Rothmunddal dolgozó IBM-kutatók számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy miképpen rögzítsék az áramkörök nanorészecskéit az így elkészített "DNS-állványra".
Bár a technológia ígéretes, a tudósok szerint még több évre járunk attól, hogy használni is lehessen. Bob Allen szerint még túl korai megmondani, hogy valódi áttörésről van-e szó, de az már most világos, hogy a hatalmas lehetőségek rejtőzhetnek benne.
