Mint ismert, idén nem rendeznek bajnoki döntőt a férfi kézilabda élvonalban. Az aranyérem sorsa a körmérkőzéses rendszerű rájátszás után dől el. Feltételezve, hogy a címvédő hétfőn legyőzi a Vácot, a két ősi rivális egymás elleni meccsei – most szombaton a bakonyi megyeszékhelyen, egy hét múlva pedig a Tisza-partján találkoznak a felek – határozhatnak a bajnoki cím sorsáról.
Mikler Roland 2014 tavaszán még a Pick Szegeddel nyert EHF Kupát, majd a szezon végén az ősi rivális Veszprémhez igazolt, amellyel rögtön begyűjtötte a kollekciójából addig hiányzó magyar bajnoki és kupa aranyérmeket.
Elmondása szerint ma már igazi veszpréminek érzi magát, s különleges érzések nélkül várja a szombati derbit. – A Magyar Kupa debreceni fináléjában sem éreztem plusz nyomást amiatt, hogy korábbi klubom ellen kellett védenem. Veszprémi lettem, ezért nem is szabad, hogy bármiféle különleges érzés legyen úrrá rajtam, ha a Veszprém Arénában játszom. A szegedi csarnokban az ottani közönséggel sok sikert átéltem, az idegenbeli találkozó más lehet ebből a szempontból, de nem hinném, hogy olyan érzés lesz, mint egy évvel ezelőtt – beszélt különleges helyzetéről a klasszis a hálóőr.
Az idei Magyar Kupa finálé az elmúlt évek egyik legkiélezettebb, s legdrámaiabb forgatókönyvét produkálta. Az MVM 24:24-es rendes játékidőbeli döntetlen után hétméteresekkel húzta be huszonötödik kupaelsőségét. – Nem a szerencsésebb, hanem a jobb csapat nyerte a hetes párbajt. A Szeged azt érezheti, hogy egyre közelebb kerül hozzánk, s csak a szerencse szólt mellettünk Debrecenben. Mi azonban ezt nem így véljük. Az az együttes, amely ötből három hétméterest hárítani tud, nem véletlenül húzza be a mérkőzést. Nem mellé dobálták a labdákat a szegediek, nekünk sikerült kivédenünk azokat. Ez is egy olyan plusz, ami azt mutatja, hogy előttük járunk – tette hozzá.
A válogatott első számú kapuvédője ugyanakkor elismerően beszélt a Csongrád megyei alakulatról. Úgy véli, kezd beérni az a munka, amit Carlos Pastorral elkezdtek. – Csúcsformában kézilabdázó klasszis játékosok alkotják most a Tisza-partiakat. Bombac és Kallmann mellett Robledo is jó formát mutat, a korábban halványabban védő Sierra pedig kiválóan védett ellenünk. Igaz, a kupadöntő alakulásához a mi szürkébb játékunk is kellett. Biztos vagyok benne, hogy ezúttal jobban fogunk játszani. Nagyon bízom abban, hogy itthon nem lesz ok az izgalomra. Mindenki arra készül, hogy erődemonstrációt tartsunk, többgólos győzelemmel jelezzük a Szegednek, hogy mi vagyunk a jobbak. A visszavágó a Tisza-partján elképesztően nehéznek ígérkezik, de természetesen oda is győzni megyünk – tekintett előre.
Mikler szerint az is előnyt jelenthet a mieinknek, hogy az idény során többször is a hajrában fordították a maguk javára a nagy rangadókat. – Ez azt mutatja, hogy a csapatunknak komoly tartása van, a nehéz pillanatokban is tudunk egymásért küzdeni. Ez fontos tényező lehet a most következő időszakban, hiszen a Szeged elleni bajnoki, s a BL végjáték sem ígérkezik egyszerű feladatnak – emelte ki, majd gyorsan hozzátette: még nem szabad a május végi BL-elődöntőre gondolniuk.
A veszprémiek „tizenhatosa” hangsúlyozta: remek párost alkotnak Aliloviccsal. – Egy csapatnak nemcsak két jó kapussal kell rendelkeznie, hanem jól ki is kell egészíteniük egymást. Xavi (Javier Sabaté vezetőedző – a szerk.) ezt nagyon jól kezeli, mindketten egészséges arányban megkapjuk az esélyt a bizonyításra. Az, hogy a Mirko jobban élt a lehetőségével a BL-ben, arra predesztinálja, hogy ő kezdjen a fontosabb meccseken.
Nagyon megviselte a tavalyi négyes döntő
– Őszintén bevallom, tavaly nem sikerült felkészülnöm azokra az impulzusokra, amik Kölnben értek, s amelyek miatt végül teljesen leblokkoltam. Túlzott elvárásokat támasztottam magammal szemben. Egész évben remekül ment a védés, beválasztottak az All-Star csapatba, s azt éreztem, meg kell mutatnom, hogy oda való vagyok. Ez egy fajta görcsként ütött ki nálam. Az volt az érzésem, hogy ha nem védek ki minden labdát, akkor nem nyerünk, s olyan görcsösen akartam ezt, hogy végül a pattogó labda is begurult mellettem – utalt vissza az egy évvel ezelőtti kölni négyes döntőre, ahol a végül ezüstérmet szerző gárdában nem tudta megismételni az egész szezonban mutatott nagyszerű teljesítményét.
– Drága tanulópénz volt, amely komolyan megviselt, azt hiszem a 2015-ös évem rá is ment erre. Sportpszichológushoz kezdtem járni, s elmerültem a téma irodalmában is. Most már tudom, mi vár ránk Kölnben. Mi az a körítés, amire oda sem szabad figyelni. Nagyon boldog vagyok, hogy idén is bejutottunk a legjobb négybe, idén már tudom, hogy nem szabad plusz nyomást helyeznem magamra. Bíznom kell a védekezésünkben, s a saját taktikámat is tudatosan kell alkalmaznom, s nem szabad túl görcsösen akarni. Úgy érzem, idén jól halad a formaidőzítésem, fokozatosan szeretnék visszatérni arra a negyven százalék körüli mutatóra, amit célként tűztem ki.