A Bakonyból származó trombitavirágot ültetett több mint egy évtizede a költő-tanár valamikori pályatársa emlékére a veszprémi vár ferences templomának tövében.
Sokan megcsodálják a narancssárga virágú folyondárt, amelyik több méter magasra kúszik.
- A 90-es években, közvetlenül a rendszerváltás után mód nyílt arra, hogy néhányad magammal Veszprémben kiadót alapítsunk, melyet a szerkesztőség helyéről Vár Ucca 17-nek neveztünk. A negyedévkönyvként megjelenő kiadványokban a hely szellemét, a város és a megye művelődéstörténeti hátterét akartuk áttekinti, újra megírni azt a múltat, a hely titokban maradt értékeit, amelyeket a város vagy elfelejtett vagy megtagadott – meséli Géczi János.
Már a kezdetkor tudták, hogy a pálos szerzetes, Ányos Pál munkásságának terjedelmes kiadványt szentelnek. Ányos Pál emlékét a ferences templom falán lévő emléktábla őrzi.
A súlyos betegségben elhunyt költőt az altemplomban temették el, de azt, hogy pontosan hova, azt nehezen tudták behatárolni. Ányos Pál nevét és munkásságát kevesen ismerik, leszámítván néhány irodalmárt. Újabban, az olvasni szerető helyiek jóvoltából ez változni látszik. Ányos családja Nagyesztergárban élt, többek között Veszprémben járt iskolába. Pappá szentelése után először Nyitra vármegyében, majd Székesfehérvárott tanított. 28 esztendős korában nagy betegen visszatért Veszprémbe. Nem tudtak rajta segíteni, ifjan halt meg. Az, hogy éppen Veszprémben temették el, az a város művelődéstörténetét nem nagyon határozta meg. Alig alakult ki emlékét ápoló hagyomány.
Géczi János irodalmat művelő és a helyet szerető emberként ezen is változtatni kívánt. Először Szajbély Mihályt, szegedi irodalomtörténészt kereste meg, aki Ányos kutatójaként a költő levelezését alaposan ismerte. A szerzetes és irodalomszervező költő fennmaradt leveleiből és a hozzá intézettekből állt egybe a kiadvány törzsanyaga.
- Gyakran jártam akkoriban a Bakonyban, és egy ilyen úton törtem le Ányos szülőfalujában a trombitafolyondárt. Majd egyszerűen odaültettem a virágot a templom tövében emléktáblája alá. Volt egy idős hölgy, aki szintén törődött a növénnyel, de főként a toronyfal tövének apró virágoskertjével, így a lián szépen lassan felcseperedett. Mostanság viszont mindig visszanyesik, idén is csúnyán, szakszerűtlenül, egészen a talajig. Úgy látom, a múltra emlékeztető kúszónövény eléggé meggyökeresedett, nem valószínű, hogy könnyen kipusztulna. Virágozni, ha ennyire brutálisan gondozzák, nem sokat fog, inkább csak hajtásokat hoz – mondja a tisztelgő költőtárs, aki maga is kertet épít, gyönyörű virágokat hozó növényeket gondoz maga körül, sőt tudományos monográfiákat is írt a rózsák kultúrtörténetéről.
Ányos Pál nyughelyét ma már tábla jelzi az altemplom falán is. Géczi János, akinek munkahelye, az általa vezetett Antropológia és Etika tanszék a Szeminárium épületében található, ameddig teheti, egyetemista hallgatóinak minden szemeszterben megmutatja a csontokat magába rejtő sírfülkét.
