Bár már a felkészülési időszakban is olimpiai döntőt várt magától, éremszerzésre csak legvadabb álmaiban gondolt Kenderesi Tamás, aki döntős úszását elemezgetve érdekes megállapításra jutott. – Az aranyéremre nem is gondoltam. Ha jobban hiszek magamban, akár az is összejöhetett volna, hiszen csak huszonhat század választott el a legfényesebb medáltól – jegyezte meg a mindössze tizenkilenc éves úszó, majd gyorsan leszögezte: így is határtalanul boldog riói szereplése miatt.
MTI-fotó: Ilyés Tibor
Az ötkarikás játékok okozta nyomást tudatosan kezelte, mint mondta, úgy tekintett a világ első számú megmérettetésére, mint bármely más versenyre. – A saját taktikám volt az elsődleges, csak aztán foglalkoztam azzal, hogy mit úsznak mellettem a többiek. Természetesen tisztában voltam azzal, hogy olimpiai döntőben lépek rajtkőre, de igyekeztem elhessegetni ezeket a gondolatokat. Nem akartam görcsössé válni a tehertől – tette hozzá a 200 méteres pillangóúszás olimpiai harmadik helyezettje.
Lazaságával kapcsolatban elmondta, a londoni Eb-n érezte először azt – már a felnőttek között –, hogy a kiemelkedő teljesítmény eléréséhez önmagát kell adnia, teher nélkül kell úsznia. Edzőjével és sportpszichológussal is készült a mentális kihívásokra, mégis személyiségjegyének tudja be, hogy képes volt kizárni a rá nehezedő nyomást. Megjegyezte, nem feltétlen követendő megoldása, motiváló is lehet az olimpia tétje. – Kapás Boglárka a legjobb példa erre, a világbajnoki szereplése után mindenki érmet várt tőle, ő pedig céltudatos munkával el is érte azt – mutatott rá a másik, sikerhez vezető útra.
Ezután az olimpiai bronzérem receptjéről faggattam. Rávágta: munka mindenekfelett, majd szinte visszakozva hozzátette: – A tökéletesen felépített négy hossz mellett legalább ennyire kellett a sikerhez az is, hogy fejben „rendben voltam”.
Példaképével, Michael Phelpsszel, MTI-fotó: Ilyés Tibor
A sokat szidott olimpiai körülményeket szűkszavúan értékelte. Ahogy fogalmazott, „a célnak megfelelt”, s az étkezésről is hasonlóan vélekedett. – Arra természetesen nem volt lehetőségem, hogy a kétszáz pille döntője előtt kimenjek focizni, az úszásom után azonban erre is sort kerítettem a közeli sportpályán. Az olimpiai falut is körbejártuk. A rossz közbiztonság miatt nem láttunk többet Rióból, de nem is azért mentem, hogy bulizzak, így nincs bennem hiányérzet. Vigyáztam a bőrömre – mondta nevetve.
A közösségi médiának köszönhetően Rióig is eljutott a magyar szurkolók szeretete – tudtuk meg Kenderesitől, akit így is sokkolt a reptéri és pécsi fogadtatása. – A minket köszöntő ferihegyi tömeg után sem gondoltam volna, hogy még most is nehéz lesz két lépést megtennem szülővárosomban, Pécsett anélkül, hogy ne gratulálnának a sikeremhez. Jólesően fura érzés ez, leírhatatlan boldogságot okoz, hiszen azért utaztam Brazíliába, hogy az ország megtudja, ki is az a Kenderesi Tamás.
A „sajtbureszes nyilatkozat” utóélete még koránt sem ért véget – árulta el a sportember, akihez több marketing megkeresés is érkezett őszinte megnyilvánulása után. – Nem gondolom, hogy én ebben részt szeretnék venni, úszó vagyok, s az is szeretnék maradni – zárta rövidre.
Szeptember végéig pihenne, de már a jövő évi vizes világbajnokság jár a fejében. – Biztosan nagy harcban dől el az is, hogy ki képviselheti hazánkat a hazai rendezésű vb-n, de nem szeretnék hátrafele figyelni, az a célom, hogy én legyek a legjobb a világon. Egy év múlva a dobogó lehet a reális elvárás, de ha azt is hozzáteszem, hogy mindössze huszonhat századdal maradtam le az olimpiai bajnoki címtől, akkor ki merem jelenteni, hogy az aranyért megyek a vb-re.
