2022. május 25.
//
Orbán névnap

Jól áll Adának a nadrág / Rózsaszín álom: Én és a kisöcsém a Petőfi színpadán

2008. május 10. 0:16
Könnyed szórakozást ígér a Petőfi Színház produkciója, ám ez alkalommal Eisemann és Szilágyi zenés darabja talán egy kicsit túl sziruposra sikerült. Csillogó, színekben pompázó színpad, régi kedvenc dallamok és néhány ragyogó alakítás… Röpke két órára felülemelkedtünk a hétköznapi szürkeségen, messze, még Velencén is túl, a mesék világába. Pozsgai viszont kissé túlzásba vitte, túlszínezte a történetet.

Felgördül a függöny és minden csupa rózsaszín, mint egy babaházban. De végül is ott vagyunk… Az első jelenet szinte gyermeki játékossága végig kíséri az előadást. Kelemenék tápszergyárából indul a történet és a szerelmi kavalkád. Valójában mindenki más, mint aminek mutatja magát. A gazdagok világában, ahol megszokott, hogy érdekházasságok köttetnek, luxus a szerelem. Húsz éve rideg házasságban élnek együtt az öregek, s az apa, lányának is ezt a sorsot szánja, hiszen a dán milliomos tápszergyáros (Szeles József) megmentheti a csődtől. Katót (Halas Adelaida) viszont nem ilyen fából faragták. Lázad a szülők ellen, főképp májusban, amikor évente egyszer felpezsdül a vére és felébred a téli álomból. Lázad az örökös alvással, a kifelé is sugárzó unott élettel, majd lázad a szökéssel, mikor megtudja, hogy apja őt is érdekházasságba akarja kényszeríteni.

Csakhogy a szökésből velencei álomutazás lesz, álruhában, az utált vőlegényből imádott kedves, az érdekből szerelem. A történet pikantériája, hogy mint utólag kiderül, a szülök is húsz év házasság után, de mégis csak egymásba szerettek. Fricikére a gépírónőre rátör a kapuzárási pánik, ő férjet fogni utazik Velencébe. Vele ellentétben a dán milliomos, Andresen épp a házasság elől menekül oda, de bekötött fejjel tér haza. Kató megfizet a nőgyülölőnek, a különös út után többé nem szabadulhat. Valójában mindenki ugyan azt akarja: kalandot, szenvedélyt, szerelmet és hűséget. Ahhoz, hogy megtalálják, cselekhez kell folyamodni, Kató, Fricike, no meg persze a két detektív más bőrébe bújnak. Ugye nem is olyan könnyű fütyülni a nőkre, pláne nem Velencében, a szerelmesek városában?

 

A humor teljesen a helyén van, a poénok ott szólnak, ahol kell, a dalok már nem annyira. Máté P. Gábornak és Tóth Loon-nak (Sass és Vas szerepében) hálás a közönség. Az első felvonásban az ő megjelenésük rázza fel a kissé vontatottan induló előadást. Ez a két huzatos alak élettel, dinamizmussal tölti meg a produkciót. Halas Adelaida igazán ott válik érdekessé, mikor magára ölti a nadrágot. Jól áll neki ez a laza, pukkasztó figura, egyszerűen bájos. A magas hangokkal viszont néhol akadnak gondok, de őszinte játéka pótolja a hiányosságot.



Szeles József nagy visszatérése ez a főszerep, nem is okoz csalódást. Erőteljes a színpadi jelenléte, és kétség kívül a legjobb hangi adottságot ő mutatja fel az előadás során. Neki talán egyetlen dolog róható fel, túlságosan kifelé játszik. Akiket még feltétlenül meg kell említeni, a Kelemen házaspár: Benczédi Sándor és Módri Györgyi. Rutinos, szépen felépített alakítást láthatunk a két színésztől. Összefogják, irányítják a fiatalabb kollégákat.


Az előadás meglepetéssel is szolgál. Szerepet kaptak a jegyszedők, akik a színészekkel együtt éneklik: Mia bella signorina. Igazán kedves gesztus ez a rendezőtől, mely a nézőben is a közvetlenség érzetét kelti.

Jó újra hallani ezeket a régi melódiákat, a nézőnek az este során olykor énekelni támad kedve. A Petőfi Színház előadása kellemes nosztalgia, mely, ha csak egy estére is ugyan, de kiragad a hétköznapokból. Könnyű darab, könnyed szórakozás, ami népszínházi igényeknek tökéletesen megfelel. És ha már mese, hát legyen az – de a mesét feltétlenül a „pinki Barbie-világgal” kell azonosítani? Kicsit kevesebb szín, kevesebb csillogás jobban visszaadná a darab eredeti hangulatát. Mert ugye aranyszabály: a kevesebb néha több.

 

 

Füssy Angéla