Tóth Attilának tizenhét évesen jogosítványa még nem volt, de az egymotoros repülőt már segítség nélkül vezette. A légimentők pilótája azóta már az utakon is közlekedhet, azonban ha teheti, a kerekeket szárnyakra vagy propellerre cseréli.
– Amikor valaki először repül egyedül, örökké az élmény rabja lesz. Nem volt kérdés, hogy ilyen "talajtól elrugaszkodott" hivatást választok magamnak, ezért érettségi után egyből a hadsereghez szegődtem. Ahogyan sokan mások, én is vadászpilóta akartam lenni, amikor azonban lehetőségem nyílt két évet a Szovjetunióban tanulni, a szerelem közbeszólt, és itthon maradtam helikoptert vezetni – meséli a pilóta.
– Akár a Medicopter 117-ben, csak ők eggyel újabb típust használnak – vezet minket körbe Attila a veszprémi kórházat is kiszolgáló helikopter balatonfüredi hangárjában. Míg a látványban gyönyörködünk, és bízunk benne, hogy soha nem kell bevetés közben látnunk a gépet, elmondja, mindössze öt ilyen gép van Magyarországon, de ez elég arra, hogy az ország bármely pontjára az uniós előírásban meghatározott 15 perc alatt eljusson egy egység.
– A nyár mindig mozgalmas számunkra. Van, hogy egy nap hatszor kell felszállnunk, és amikor elfoglalom a helyem a botkormánynál, már eszembe sem jut, hogy egy több mint egy milliárd forint értékű masinát irányítok, vagy hogy minden repült óra egy millióba kerül. Sokkal inkább az köti le a figyelmem, hogy életet menteni megyek, ami nem fejezhető ki pénzben – mondja a sokat látott pilóta, aki a légimentőknél tapasztalta először az éles bevetés okozta stresszt is.
- A seregben töltött 18 év alatt szerencsére nem volt szükség rá, hogy háborúban, töltények és repeszek közt repüljek. Itt viszont minden élesben megy, nincs hibalehetőség. Minden perc életeket menthet. Sokszor felkavaró a látvány, ami egy baleset helyszínén fogad, de ha segíteni akarok, bírnom kell.
Bár a helikopter napnyugta után nem szállhat fel a látási viszonyok miatt, a pilóták akár vakon is elvezetnék a gépet, hála a kifinomult fedélzeti elektronikának és a koordinátor segítségének.
– Napnyugta után minden a pilóta felelőssége. A honvédségnél alapos kiképzést kaptunk, sokszor repültünk felhőkben, éjjel, vagy tájékozódtunk csak a térképre alapozva, azonban lakott területen, villanyvezetékek közt manőverezni még nappal is veszélyes feladat. Ez a legnagyobb kihívás a munkában. Soha nem tudom, hova fogok leszállni, de tudom, hogy akkor is odaérek, ha számomra ismeretlen a hely, ahova indulok.
