Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Egy hattyú élete

2009. október 21. 11:29
Viktoria Podolskaya balett táncosként bejárta a világot, most a következő generációnak tanít balettet a jeruzsálemhegyi közösségi házban.

– A balett az életem. Alig voltam tíz éves, amikor komolyabban elkezdtem foglalkozni vele. Bár a nővérem is táncolt, mégis úgy érzem, hogy az igazi lökést akkori példaképem, Anna Pavlova adta, miután filmen láttam leghíresebb szerepében, a Hattyú halála című tánckölteményben – mesél pályafutása kezdetéről az Azerbajdzsánban született orosz balett táncosnő, aki a világ számos nagy produkciójában lépett már fel.

Veszprémbe férje révén került, akivel egy óceánjárón, munka közben ismerkedett össze.
– Nagyon furcsa volt Magyarországra jönni, itt teljesen mások az emberek. Bakuban és Szentpéterváron, ahol előtte éltem, sokkal nyüzsgőbb az élet a nagyvárosi hangulat miatt. Veszprémben sokkal nyugalmasabb, ehhez nehéz volt hozzászokni. Munkát viszonylag gyorsan találtam, a Petőfi Színház táncosa lettem, majd miután egy versenyen az egyik fiatal tanítványom jól szerepelt, oktatóként is elismertek a városban – mondja Viktoria Podolskaya.

Szemléletét a hozzá érkezőknek is igyekszik átadni, hisz benne, hogy az általa tanult orosz metodika és a szigor meghozza a hozzá fűzött reményeket.
– A magyar táncok színes forgatagának szabadságával szemben a klasszikus balettnek kőbe vésett szabályai vannak, és fontosnak tartom, hogy ezeket az alapokat mindenki jól megtanulja. Ha az órákon 120 százalékot várok el, a színpadon is jobban teljesítenek a növendékeim. Úgy érzem, igazolnak az eredmények is, a tanítványaim szép sikerekkel büszkélkedhetnek.

Viktoria mindazonáltal, hogy tanít, maga sem hagyja tudását elévülni, szüksége van a folyamatos szakmai fejlődésre.

– Életemben fontos szerepet tölt be a tánc, ezt a fajta mentalitást próbálom átadni a tanítványaimnak is, és a már meglévő balettművész diplomámat szeretném kiegészíteni balett- és koreográfusmester diplomával is. Jelenleg ezt Kijevben végzem, kiváló tanárok keze alatt. Évente két-három alkalommal töltök egy-egy hónapot ott. A fellépésekről sem mondtam le, szeretnék még színpadra állni, ha úgy hozza az élet.

Galéria
Egy hattyú élete
Kocsis Sándor
további cikkek
A shortlistre sem került fel a magyar jelölt az Oscar előszobájában kultúra A shortlistre sem került fel a magyar jelölt az Oscar előszobájában Tizenkét kategóriában tette közzé az Oscar-jelölésre esélyes produkciók szűkített listáját kedden az amerikai filmakadémia; Magyarország nevezettje, Nemes László Árva című filmje nem jutott tovább. 2025. december 17. 15:25 Nem fosztogatnak, hanem osztogatnak: amikor több kép lóg a múzeumban, mint kellene kultúra Nem fosztogatnak, hanem osztogatnak: amikor több kép lóg a múzeumban, mint kellene Az elmúlt hetekben sokat olvashattunk arról, hogyan rabolták ki a Louvre-ot és kelt lába számos értékes 19. századi ékszernek – ezúttal azonban éppen az ellenkezőjéről szeretnék beszámolni: egyre gyakrabban fordul elő ugyanis, hogy a rendbontók nem visznek, hanem hoznak alkotásokat a múzeumokba. ma 19:09 "Minden mozdulatából sugárzott a belénk vetett hite" - így emlékeznek a Veszprémi Petőfi Színház művészei Balázs Péterre kultúra "Minden mozdulatából sugárzott a belénk vetett hite" - így emlékeznek a Veszprémi Petőfi Színház művészei Balázs Péterre Balázs Péter és a Veszprémi Petőfi Színház története számos ponton keresztezi egymást. A veszprémi teátrum társulatának tagjai portálunkon keresztül osztották meg legkedvesebb emlékeiket a pár napja elhunyt Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészről és rendezőről. 2025. december 16. 22:49

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.