Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. március 29. Auguszta
Veszprém
17°C
2024. március 29. Auguszta
Veszprém
17°C

Pécsről az EL-döntőig: Gera a VFC USE fiataljainak mesélt

2018. február 20. 13:58
Hogy született a „Gera-szaltó”? Melyik csapattársától félt a mágikus magyar? Mit tart eddigi pályafutása csúcsának? Válaszok a cikkünkben, melyben további érdekességekre is fény derül Gera Zoltán karrierjével kapcsolatban.

Hétfő délután a Noszlopy Gáspár Gimnázium csordultig megtelt aulájában vendégeskedett Gera Zoltán. A 2000-es évek legsikeresebb magyar labdarúgója a Veszprémi Foci Centrum Utánpótlás SE (VFC USE) meghívásának eleget téve, azért látogatott a királynék városába, hogy karrierje legfontosabb állomásainak felidézésével bemutassa, milyen akadályokon keresztül jutott el többek között az Európa Liga döntős szereplésig. Az egyik leghitelesebb magyar focista életútjának körbejárásában Varga Róbert újságíró segédkezett, aki az interaktív est moderátori szerepét látta el.

„Kemény munka nélkül semmit nem érhetek el”

Az esemény egy bemutató kisfilmmel indult, amely Gera pályafutásának csúcsán, a tízéves angliai légióskodás alatt készült. Ezt követően lépett színpadra a mai magyar labdarúgás egyik, hanem a leghitelesebb hangja, aki hányatatott gyerekkoráról is őszintén beszélt. Mint mondta, volt olyan időszak az életében, amikor „céltalan utcagyerekként, bandatagként élt”, s hogy bizony előfordult az is, hogy már a legjobb barát, a labda sem érdekelte. – Szerencsére volt egy pillanat az életemben, amikor Istenhez fordultam, s megértettem, hogy kemény munka nélkül semmit nem érhetek el ebben az életben – foglalta össze röviden fiatalkori megpróbáltatásait.

Varga Róbert és Gera ZoltánVarga Róbert és Gera Zoltán

– Arra buzdítalak titeket, hogy ha focisták akartok lenni, akkor tegyétek le a játékkonzolokat, a telefont és addig rúgjátok a labdát, amíg az el nem fárad – szólt a zömében veszprémi labdarúgó utánpótlásból érkező közönségéhez Gera.

Kiemelte, tapasztalatai szerint a kiváló labdarúgók mögött, mindössze tíz százalék tehetség lakozik, a fennmaradó rész az kőkemény munka. – Én is belestem abba a hibába, hogy elhittem, szorgalom nélkül is nagy játékos válhat belőlem. Sokkal tehetségesebb voltam kortársaimnál, s ezt éreztettem is a környezetemmel. Gőgös voltam, hozzám nem lehetett akármilyen hangnemben szólni. Meg voltam róla győződve, hogy én vagyok a legjobb, s hogy nekem sem csapattárs, sem edző nem mondhatja meg, hogyan kell lekezelni egy labdát vagy bármi mást. Nem voltam sem kellően alázatos, sem elég szorgalmas az edzéseken. Hála Istennek időben ráébredtem, hogy soha nem lesz belőlem profi labdarúgó, ha nem dolgozok keményen – árulta el önkritikusan.

Hogyan született a „Gera-szaltó”?

Csak a legnagyobbaknak adatik meg, hogy egy fogalmat alkot a köznyelv egy-egy ikonikus megmozdulásukról. „A mágikus magyarnak” ez is összejött: hazai sportberkekben mindenki csak „Gera-szaltónak” nevezi, ha valaki a hátraszaltót választja gólöröme kifejezésére. – Tisztán emlékszem, a Harkány csapatában léptem pályára a megyei I. osztályban, amikor életem első találatát megszereztem a felnőttek között. Pár mérkőzés után sikerült betalálnom, s akkor olyan érzelmek törtek elő belőlem, hogy örömömben ugrottam egy hátraszaltót. Egyáltalán nem készültem rá, nem terveztem meg, csak ezt követően gondoltam, hogy milyen jópofa lenne, ha innentől így ünnepelném a góljaim – árulta el.

Majdnem lemaradt a portugálok elleni Eb-meccsről

A magyar válogatott csapatkapitányának húsz évvel később a 2016-os franciaországi Eb-n is elsült a lába, melyet később a torna legszebb találatának is megválasztottak. Gera visszaemlékezéséből kiderül, kis híján másként is alakulhatott volna annak a mérkőzésnek a sorsa. – Storck mester (a válogatott akkori szövetségi kapitánya – a szerk.) pihentetni szeretett volna a portugálok ellen, de végül sikerült meggyőznöm, hogy még nem vagyok én olyan öreg, hogy ki kelljen hagynom a találkozót.

A kontinenstornával kapcsolatban megjegyezte, olyan önbizalmat merített a nemzeti csapat az osztrákok elleni nyitófordulós sikerből, amely megadta az alapot a folytatásra, s biztosak voltak a továbbjutásukban is. – A belgák ellen talán túl nagy önbizalommal is léptünk pályára, felvállaltunk egy olyan nyílt futballt, amiben jobb volt az ellenfelünk. Fizikálisan, de lelkileg és szellemileg is fáradtabbak voltunk azon a meccsen. Talán jobb lett volna beállni sündisznóba, de ezt már sosem tudjuk meg – tette hozzá, pályafutása legszebb emlékére visszatekintve.

A csapattárs, aki meg akarta verni

Ahogy a legtöbb labdarúgónak, Gerának is meg kellett harcolnia posztriválisaival. Amerikai válogatott csapattársa pedig igen komoly kihívás elé állította az akkor Fulhamban játszó játékost. – Soha életemben nem találkoztam olyan erős karakterű labdarúgóval, mint Clint Dempsey. Amikor Fulhambe kerültem, nem tudtam, hogy az ő posztjára igazoltak, s láttam, hogy kijátszottam őt a kezdő csapatból. Olyan agresszív volt, hogy edzéseken az éreztem, nem szeretnék ennek a srácnak a közelébe kerülni, mert letépi a fejem. Az is előfordult, hogy verekedni akart a parkolóban. Addig terrorizált a harcos hozzáállásával, akaratosságával, hogy egy idő után elkezdtem félni, s a kispadon találtam magam. Kellett egy kis idő, hogy ezt helyre tegyem akkor magamban, de mai napig csodálom és tisztelem azt a győzni akarást és megvolt benne – jegyezte meg korábbi csapattársáról.

Az esemény következő blokkjaként a közönség soraiból érkező kérdésekre válaszolt Gera, aki gyakorló édesapaként remekül megtalálta a közös hangot a fiatalokkal. A mellőzöttség, a kispadozás kapcsán az önkritika fontosságát, és a „csak azért is” attitűd elsajátítását tanácsolta, kiemelve a kellő türelem fontosságát.

Az infrastruktúra már adott...

A hazai és a nemzetközi szintű futball közti „nagy” különbség is szóba került. Az infrastruktúra már adott, a következő lépcső a jól működő nemzetközi futball modellek átemelése kellene, hogy legyen Gera szerint, aki hosszútávon a magyar bajnokság megerősítésében látja a kulcsot az előrelépéshez.

– Szenvedtem én is eleget az önbizalomhiánnyal. Lehet viccesen hangzik, de én folyton fényeztem magam fejben. Arra gondoltam, hogy jó vagyok, le tudom kezelni a labdát, tehetséges vagyok, szorgalmas vagyok. Azokra a pillanatokra koncentráltam amikor jól ment a játék. Ezekkel spannoltam magam folyamatosan, amikor nem volt helyén az önbizalmam. Ez mindig egy jó fegyvernek bizonyult, legalábbis nekem bevált. – osztotta meg praktikáját az önbizalomhiány kezelésével kapcsolatban.

Az est záró akkordjaként aláírásokat osztogatott és a közös képek szűnni nem akaró áradatát is derekasan állta Gera, aki az előadást megelőzően a vehirsport.hu kérdéseire is válaszolt.

Zatkalik Dániel
Kovács Bálint

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.