A történelmi színpadra lépése óta támadják és imádják azt a körülbelül 4 méter hosszú és 1 méter széles lenvászon leplet, melyet a katolikus egyház Jézus Krisztus halotti lepleként ismer. Pályi Gyula, a Modena-i és Reggio Emiliai-i Egyetem professzora, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia tagja nem rég Veszprémben járt, hogy az érdeklődőknek beszámoljon a kutatások jelenlegi helyzetéről.
A vitatott ereklyét megvizsgálták több modern természettudományos módszerrel, és úgy tűnik, egy eredménytől eltekintve valóban történelmileg hiteles relikviáról van szó. Az elleneredményt azonban pont az a radio-karbon vizsgálat eredményezte, amely az anyagok kormeghatározásáért felelős. A vizsgálatot 1988-ban végezték és nagy visszhangot keltett világszerte, mert azt bizonyította, hogy a lepel az 1260. és 1390. közötti időszakból származik.
Nézzük sorban, milyen vizsgálatoknak vetették alá a torinói leplet: Még 1898-ban, egy véletlennek köszönhetően derült ki, hogy a lenvásznon egy férfi fotográfiai negatívja látható. Secondo Pia, egy olasz hobbifotós kapott engedélyt arra, hogy lefotózza és a kép előhívása során felfedezte, hogy egy férfi tökéletes képmása rajzolódik ki rajta.
Tudósok hada vetette rá magát a felfedezésre. Megvizsgálta néhány antropológus is, és meglepő következtetésre jutottak: a képen egy óriási, 190 cm-nél magasabb, kisportolt férfi látható. Ez azonban nem volt jellemző a Közel-Keleten akkoriban, amikor Krisztus élt. Az már a Bibliából is kiderül, hogy Jézus apja nem a Dávid házából való József, így ha elvetjük a szeplőtelen fogantatás elvét, akkor akár egy európai ember is lehetett az apa, hangzott el a professzor előadásán.
Az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézust megkorbácsolták, a „lepel emberét”, ahogy őt tudományosan hívják, szintén megannyi korbácsütés érte. Vére az AB csoportba tartozik, amely nagyon gyakori a Közel-Keleten. A férfi orránál, térdénél és sarkánál talált por pedig megegyezik a jeruzsálemi sziklasírok kőzetanyagával. Hasonló egyezést találtak a pollenvizsgálat során, Jeruzsálem környéki virágok tavaszi pollenmintáit találták a leplen. Jézust húsvétkor feszítették keresztre. A halott szemére helyezett pénzérmék is Heródes idejéből származnak.
De hiába a sok egyezés, ha a kormeghatározás ellentétes velük. Ám 2005-ben ismét fordult a kocka: kiderült, a kormeghatározás mintájául szolgáló szövetdarabok a lepel egy későbbi toldásának darabjai voltak. Most hívők és nem hívők várják a Vatikán újabb engedélyét, hogy a lepel középső részéből vegyenek mintát és újabb radiokarbon vizsgálatot végezhessenek rajta. Ehhez egy mikroszkopikus méretű szövetdarabka is elegendő lenne, de a vizsgálat elvégzéséhez szükséges vatikáni engedély még várat magára.
A következő eredményig pedig marad a vita és Istenbe vagy a tudományba vetett hitünk.
