A történet 1989-ben indul. Jogszabály engedélyezi, hogy az állami gyógyszerellátó rendszer mellett létrejöjjenek az első magángyógyszertárak. 1993 hozza a következő nagy változást, megindul a gyógyszertár-privatizáció. Lehetővé válik, hogy az 1950-ben államosított, gyógyszertáruktól megfosztott, évtizedekig rosszul fizetett alkalmazott gyógyszerészek, akik a beléjük nevelt hivatástudattal szolgálták az egészségügyet, tulajdonhoz jussanak. Megvehették az általuk működtetett gyógyszertárat.
Sokan a felvett kölcsönök törlesztőrészleteit a mai napig fizetik az egyre csökkenő jövedelmükből, de tulajdonosként sem felejtkeztek meg arról az alapvetésről, hogy a gyógyszertár amellett, hogy a megélhetésük forrása, elsősorban az egészségellátás és nevelés fontos eleme. A rendszer működését európai színvonalú jogszabályok biztosították, és az egyre nehezedő külső és belső körülmények és az egyre csökkenő jövedelmezőség ellenére az egészségügy talán legjobban működő ágazata volt.
Volt! ... Egészen 2006 őszéig, amikor az akkor regnáló liberális egészségügyi kormányzat, eleget téve az akkor már évek óta a magyar gyógyszerpiacra bebocsájtásra váró nemzetközi cégek sürgetésének és az Európai Unió, a tőke szabad áramlására vonatkozó elvére hivatkozással törvényt módosított, és az addig egy gyógyszerész egy tulajdon elvét törvénymódosítással megszűntette, és lehetővé tette nem szakmai befektetők számára a gyógyszertárláncok kialakítását. Azóta az Unió ezt a hivatkozást cáfolta.
A piacnyitás indokai között szerepelt még, hogy a fiatal gyógyszerészek falun fognak gyógyszertárat nyitni, ezzel szemben nem nyílnak falusi gyógyszertárak, hanem tönkremennek, a városok központjában viszont lassan egymásba érnek. Érv volt, hogy az árak csökkennek, ezzel szemben a tapasztalat az, hogy miközben a gyógyszerárak valóban folyamatosan csökkennek, a beteg számára egyre többe kerülnek, ugyanis a betegbiztosító a támogatást folyamatosan csökkenti, az ellátás biztonságát pedig az eddig sem tőkeerős gyógyszertárak készletezési nehézségei, illetve némely főként külföldi tulajdonú hálózat sajátosan irányított gyógyszerkészletezése veszélyezteti.
Az új piacra lépők a gyógyszertár betegközpontú funkciója helyett a kereskedelemből ismert, az etikus gyógyszerészet számára eddig ismeretlen marketingfogásokat vezetett be. Vényenként 100 forint visszaadása, műszaki cikkek sorsolása olyan helyzetet teremtett, amely közönséges árucikké degradálta a gyógyszert, annak gyógyító funkcióját a háttérbe szorítva. Mellékesen, senki ne gondolja, ha egy ilyen üzletszerűen működő intézmény tönkretéve a közelében működő gyógyszertárakat, monopolhelyzetbe kerülve nem veszi vissza a veszteségét.
Szent Jakab, a gyógyszerészek védőszentje
Kérdés, hogy ezzel a gyógyszerellátástól idegen módszerekkel mit tud szembeállítani a még magyar tulajdonú Jutasi úti gyógyszertár?
Jelenleg a forgalomban lévő gyógyszerek közel húsz százalékának ára bizonyos határok között, szabadon alakítható. A gyógyszertárunk nem ad vissza vényenként 100 forintot, de esetenként nem is számol fel ennyivel többet. Tagja a magyar tulajdonú gyógyszerkereskedő által koordinált Gyöngy Patika hálózatnak, amely közel 1000 tagot számlál, folyamatos engedményeket ad, hűséges betegeit egészségvédelmi eszközökkel jutalmazza. Minden, a gyógyszerkönyvben nyilvántartott, hivatalos alapanyagból azonnal elkészítjük az összetett gyógyszereket!
A jövőt illetően erős a reményünk, hogy ha továbbra is elsősorban az egészséget és nem a haszonszerzést tekintjük fő célunknak, akkor ez mindannyiunk javát szolgálja.
dr. Sóskuthy István, a Jutasi úti gyógyszertár tulajdonosa
