Legutóbb az oroszlányiak vendégjátékát kísérte oly’ megkülönböztetett szurkolói figyelem, mint pénteken a műegyetemisták Vetési gimnáziumbeli fellépését, a félezer szimpatizáns pedig gondoskodott arról, hogy az atmoszféra dukáljon a liga rangadójához.
A szezon egyik legjobban várt összecsapását úgy indították a fővárosiak, mint akik revánsot óhajtanak venni az őszi, otthoni vereségükért (…akkor a mieink 80-85-re nyertek, ami további két óráig az ellenfél egyetlen osztálybeli zakója volt), egyértelmű tanújelét adták annak, hogy skalpot gyűjteni érkeztek a királynék városába (1-7). Körtélyesi Gergelynek hamar pályára kellett lépni, igaz, a felzárkózást Madár Andrásra „bízta”, aki ott folytatta, ahol az előző találkozókon abbahagyta (6-7). A sportoló az ideges hangulatú, ám mégis látványos párharc elején megint bőkezűen szórta a triplákat, elsősorban neki volt köszönhető, hogy a hazaiak előbb fordítottak, majd – a híveiket talpra ugrasztva – kisvártatva a vezetést is átvették (13-9). A parketten mindkét brigád óriási elánnal dolgozott, a feszült légkör számlájára írhattuk, hogy a pompás megoldások között hibák és kimaradt helyzetek is „megbújtak” (15-15). Egy ideig fej-fej mellett haladtak a felek, s miközben az újra előnybe került rivális többet variált, Mérész mester ragaszkodott ahhoz, hogy a hat legjobb emberéből öt mindig a küzdőtéren legyen (17-21). A negyed főként a kintről pazarul célzott Madár extra teljesítményéről marad emlékezetes, aki tarthatatlannak bizonyult, akkortájt hátán vitte az övéit (23-23).
Fotók: foto24.com
A folytatásban a csoport egyik legprímább spílere, Eric Washington is életjelet „küldött” magáról, előrevetítve, hogy a veretlen éllovasra az esten nem vár egyszerű feladat (23-31). Kívülről úgy tűnt, hogy a remek iramú derbin keményen védekeznek a helyi kedvencek, a terheket abban a szakaszban egymás között jobban elosztott vetélytársnak mégis sikerült valamelyest ellépni (25-34). A publikum komoly taktikai csatát láthatott, illetve azt, hogy az amerikai fazonszabászt immár ketten próbálják csapdába ejteni, hogy az együttesét ne mozgathassa a kedvére (30-34). A nagy tempó hibákat is szült, majd sajnos a MAFC munkavállalói ismét kezdték magukat belőni (30-40). A sípmesterek rokonszenvét addig kevésbé élvező, faultokkal sújtott veszprémiek egyszer csak szigorítottak a védelmükön, s egy tíz–nullás sorozatot produkálva megtalálták a győztes mentalitást (40-40). Minden labdáért és szituációért öldöklő harc zajlott, ráadásul a hazai keretből mind többen vették fel a tempót és szedték össze magukat: tehát mindenki elkezdett valamit beletenni a közösbe. Nebojsa Pavlovic hármasával zárult az első félidő (45-46).
Olybá tűnt, hogy az öltözőben helyes irányba terelődtek Szabó Péterék gondolatai, mert a fordulást követően végrehajtották, amit szerettek volna – az akcióikat jó hatékonysággal értékesítették (54-46). A vendégek az újabb sziporkázó, kilenc–nullás széria után időt kértek, hiszen a belőlük kiválóan felkészült mieink ismét hittek magukban, szervezetten, motiváltan és koncentráltan pattogtattak. A viadal ezen periódusában talán Kovács Ádám „műsorát” lehetett leginkább dicsérni, aki úgy és annyira ellenállhatatlanul iparkodott, ahogy néhány hónapja, mikor is az alakulata egyik legjobbja volt (58-50). Persze, a társai is tudták a dolgukat, meglelték azokat a momentumokat, amikor tényleg szabadott távolról kísérletezni (64-52). Az állva hagyott Nagy Krisztiánék nehezen tartották a lépést, többször rossz döntést hoztak, még sem volt ildomos leírni őket, lévén, bármikor felocsúdhattak volna (73-60). A bakonyiak állandósították a tíz pont körüli eltérést, néha azt bizonyítva, hogy a kosárlabda egyszerű játék, „csak” szigorúan kell védekezni és gyorsan, a saját játékukra fókuszálva támadni.
Miközben tizenegy pontos hazai vezetésről indult a záró felvonás, a teremben zúgott a „Veszprém” biztatás. Azért megnyugodni nem lehetett, ugyanis az ellen feljavult a palánk közeli párharcokban, Washington pedig egyre fényesebb mutatókat ért el (81-74). Noha Körtélyesi kipontozódott, a Hoya-mezesek újra tíz pont feletti különbségre tettek szert, kiváltképp az volt a kérdés, hogy a „rövidebb” kispadjuk okán miként bírják erővel a hajrát (84-74). Öt perccel a vége előtt változatlan volt a felállás, a felek becsülettel küzdöttek, de mert Kerkai Ákosék akaratosabbak és meggyőzőbbek voltak, több rontásba hajszolták a budapestieket (91-78). Az üldözők a hajrában hiába indítottak rohamokat (…és próbálkoztak egészpályás letámadással), a lepattanó-csatában is felülkerekedett listavezető nem hagyta kiénekelni a szájából a sajtot. Így megszerezték a tizennyolcadik bajnoki sikerüket, ami az alapszakasz-elsőség szempontjából aranyat érhet.
Kosárlabda NB I/B Piros csoport, 18. forduló:
Hoya-Pannon Egyetem Veszprém–MAFC 98-90 (23-26, 22-20, 28-16, 25-28)
Veszprém, 500 néző. Vezette: Farkas, Söjtöry, Horváth.
Veszprém: Szabó 9/9, Madár 25/12, Pavlovic 12/3, Kovács 18/6, Völgyi 16. Csere: Körtélyesi 10, Szűcs, Kerkai 8/3. Vezetőedző: Mérész Csaba.
MAFC: Washington 30/3, Katona 5, Misek 8, Garamvölgyi 4, Csapai 3/3. Csere: Lakits 7/3, Nagy 21/15, Bordács 5, Lakosa 7, Polgárdy. Vezetőedző: Hencsey Tamás.
Edzői értékelések
Mérész Csaba: – Először is, boldog vagyok. Előzetesen éppen ilyen nehéz ütközetre számítottam, de végül nagy küzdelemben sikerült diadalmaskodnunk. A MAFC agresszívan kosárlabdázott, ám a tanítványaim a második félidőre fejben is összeszedték magukat, majd jelezték, hogy hatalmas szívük van.
Hencsey Tamás: – Mindkét félnek gratulálok, mert valóban egy igazi rangadón vagyunk túl. A kilencven dobott pont idegenben nem rossz, viszont amit elgondoltunk védekezésben, azt nem tudtuk kivitelezni. Elsősorban a harmadik negyed jelentette a különbséget, a nagyszünet után rosszul kezdtünk.
