Az emberi életút, az emberi történet, vagyis minden egyéni sors önmagában érdekes, nem hiába mondják: „regénybe illő”. Wöller István kutató mindössze tizenötéves volt, amikor az élet először igazán próbára tette: 1944-et írunk, amikor elviszik idegenbe, hogy harcoljon Magyarországért. 2006-ban, Tizenötévesen Németországban címmel meg is jelent a fiatalkorának megpróbáltatásairól szóló könyv, mely valódi lenyomatot ad az utókornak egészen az elhurcolástól a hazatérésig.
Az említett műve természetesen „csak” egy a sok közül, hiszen számos publikáció kötődik nevéhez, melyek – kutatásainak eredményeképpen – a malmok történetére fókuszálnak. Jelentősebb írásai a Veszprém Megyei Levéltárban vannak elhelyezve, így Márkusné Vörös Hajnalka a Levéltár, illetve a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület nevében köszönte meg eddigi munkásságát.
Még a városban maradva, Némedi Lajos alpolgármester Veszprém nevében fejezte ki háláját, amiért munkájával a múlt megöröktésére vállalkozott. Emellett bízik abban, hogy a királynék városa legalább annyira fontos számára, mint szülőhelye, Gétye. Talabér Lászlóné, utóbb említett község polgármesterasszonya is jelen volt, aki köszöntésképpen még egy Váci Mihály-verset is elmondott, nevezetesen a Gyalog szerettem volna jönni szerzeményt.
Végül, de nem utolsó sorban Ács Anna, a Laczkó Dezső Múzeum nyugalmazott muzeológusa egészen ismeretségük kezdetéig visszament, és egy megható történettel örvendeztette meg az ünneplőket és az ünnepeltet. Csiszár Miklós, A tiszteletbeli molnár című új kötetet mutatta be a születésnap alkalmából.
Az esemény központi témája – a születésnapon kívül – természetesen a molnárság, a molnári lét volt, így ehhez kapcsolódva hangzottak el előadások.
