Mielőtt azonban mindezek fejében egy kicsit jobban felfedném a cím értelmét és kitérnék a kiállítás részleteire, térjünk vissza a múltba!
A fővárosban többéves hagyománya van már a Design Hétnek, Veszprémben azonban először csak tavaly rendezték meg. Akkor viszont gyakorlatilag berobbant és óriási népszerűségre tett szert elsősorban a legnépszerűbb attrakciójával, a volt zeneiskolában megnyílt, hazai és külföldi alkotóművészek elképzelései alapján létrejött 12 fal kiállítással. A színesre pingált, tökéletes szelfiháttérnek is beillő falakat nemcsak a veszprémiek szerették, de a tárlat a nemzetközi sajtót is bejárta.
A rom, ami szék is
A szervezők fejében már akkor ott mocorgott a gondolat, hogy ezt a vonalat nem szabad hagyni elsikkadni, hanem hasonló elv mentén a város többi, régóta változatlan helyszíneit is egy kicsit át kellene színezni. A Haszkovó lakótelep tipikusan egy ilyen terület: megszoktuk, hogy egy kicsit szürke és mindenhol ugyanaz az uniformizált látvány fogad minket. Ha a szívünkre tesszük a kezünket és igazán őszinték vagyunk, akkor azt is bevalljuk, hogy egy kicsit talán lenézzük ezt a részét a városnak – pedig a lakosság egynegyede, húszezer ember minden nap itt kel és fekszik. És azért tegyük hozzá, sokat fejlődött a környék az elmúlt években – még ha az épületek formája ugyanolyan is maradt.
– Akkor, még csak az Európa Kulturális Fővárosa cím várományosaként már elkezdtünk gondolkodni, hogyan lehetne folytatni a tavalyi kezdeményezést, hogyan tudnánk a dizájnt behozni ide, megmutatni azt frontálisan is, nem csak a zárt falak között. Elvégre is a dizájn nem sötét szobákban születik, hanem az életünk része, az pedig, hogy milyen formák vesznek minket körbe, alapvetően azt is meghatározzák, hogyan mozgunk a városban – emlékezett vissza Porga Gyula polgármester arra, hogyan is indult a 2019-es Design Hét Veszprém idei nagy attrakciója.
Azóta a város megnyerte az Európa Kulturális Fővárosa 2023 címet, a héten pedig hat magyar város között az Európai Bizottság beválasztotta Veszprémet Európa legtöbb kreatív és kulturális lehetőséget rejtő 190 városa közé. Az arc, a medence, két torony és egy rom című kiállítás pedig nem is reprezentálhatná jobban, hogy tényleg megérdemli ezt a címet a város.
De miről is van szó pontosan? Bár Veszprémben elég komoly dizájn kapacitások vannak, a megmutatkozásukra eddig nem nagyon volt lehetőség. Legalábbis friss, modern köntösben, kreatív módon. Mert ha megnézzük történetünk helyszínét, a Haszkovót, ott nagyon jól látszik, milyen az, amikor egy gyártástechnológia totálissá válik, mondhatni minden egy kaptafára készül, ugyanazon egysíkú, nem túl ötletes forma mentén: akkor létrejön a szocializmus egyszerűsített képe szerinti, uniformizált lakótelep, ahol ötven éve ugyanaz az épületállomány van, és az alapok semmit sem változtak ennyi idő alatt.
Smiló Dávid
A kiállításnak az volt a kiindulópontja, hogy nézzük meg, mi az, ami hiányzik a lakótelepből, ami ezt az uniformizáltságot megtörné – magyarázta el Smiló Dávid, a kiállítás egyik kurátora, a Paradigma Ariadné Építészeti Stúdió tagja a pénteki megnyitón. Mint a város egyéb pontjain megtalálható ikonikus elemek, például a Zsuzsi szobor, az Óra, a Tűztorony vagy éppen a Margit romok, amelyek saját karakterükkel egy kicsit képesek átformálni a környezetüket és szerethetővé tenni az adott városnegyedet.
A kiállítás ötletgazdái ezért arra kértek négy nemzetközi és egy hazai építészt, hogy hozzanak létre olyan óriási és játékos utcabútorokat, amelyekkel kiegészíthetők a lakótelep építészeti hiányosságai. Így született meg az arc, a medence, két torony és egy rom, az eredmény pedig szokatlanságával és fifikásságával egészen zseniális lett, kiváltképp a részletek fejében, melyekről a Paradigma Ariadné csapata tárlatvezetésen mesélt.
Nézzük rögvest a stúdió alkotását, a romot! Valójában persze nem rom, csupán egy sárga, romszerű, ütés és kopásálló utcabútor, amit ha akarunk, akár padként, olvasósarokként is használhatunk, hiszen ha elkezdjük elemeire bontani (mármint nem szó szerint), a romok híres dizájn székek és kanapék formáját adják ki: például Breuer Marcell ergonómiai székét vagy Charles Eames foteljét.
Aztán ott van a híres medence, a barcelonai MAIO alkotása: természetesen kék, hatalmas, lépcsős, noha belül már nem igazán mini városi strand, inkább csak kacsaúsztató, de esőzés után tényleg hozhatjuk a sárga gumikacsát hozzá. Rettentően játékos, amellett pedig a várost formáló, ellátó vízforrásokra is reflektál.
Eső esetén lehet készíteni a gumikacsákat
Míg a belvárosban igen, egy lakótelepen az épületek magassága miatt sétálva ritkán láthatunk meg templomtornyokat, ráadásul nem is igen találkozunk szembe olyan formai sokszínűséggel, mint ami előbbinél akad: esztétikájában ezt hozza vissza a londoni Edward Crooks alkotása a Kálvin János parkban, ami valószínűleg a tinik egyik kedvence lesz: ottjártunkkor már a tetejéről kémlelték a horizontot. De ugyanilyen találkozási és pihenőpont lehet a római Supervoid tornya is, melyhez egy kis lépcső is jár: a Spanyol-lépcsővel ellentétben erre bátran leülhetünk.
És személyes kedvencem, az arc, az athéni Point Supreme munkája. Szó szerint utazás a koponyám körül: egyik fülön be, másikon kimászhatunk, a két szemen keresztül kikukucskálhatunk a világra. Egyébként a görögök emberábrázolására reflektál, mely gyakran az építészetben is megjelent – gondoljunk csak a Parthenonra.
Szóval csupa-csupa játékosság ez az öt installáció, melyek október 25-ig lesznek még a Haszkovó út két oldalán. Addig a szervezők még legalább két további tárlatvezetést terveznek, de ha valaki lemaradna ezekről, a www.haszkovo.eu oldalon talál az objektumokhoz hangfájlokat – azok pontos helyét szintén az itteni térképen tudja megkeresni. Aztán lehet szavazni is, ki melyik installációt hol látná még szívesen: a határidő letelte után a legkedvesebb(ek) a Haszkovón maradnak, a többiről pedig dönthetnek a lakótelepiek, Veszprém melyik másik kerületének ajándékoznák oda.
