Portálunk, a vehir.hu kollégái az egyházi ünnepeket, a Mindenszentek, valamint a halottak napját megelőzően tiszteletből elsétáltak a Mártírok útjai – közismertebb nevén Alsóvárosi – temetőbe, ahol az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, illetve az I. Világháború veszprémi hősei és más értékes polgárok mellett
- Ádám Iván (1844-1928), prelátus, kanonok, egyháztörténész, tanár
- Aschermann Vendrey Ferenc (1821-1893), honvédezredes
- Csaplár János (1878-1920), tanító, a fehérterror áldozata
- Felső-Eöri Cseresnyés László (1869-1918), honvéd huszárezredes
- Csermák Antal György (1774-1882), zeneszerző, hegedűművész
- Foghtűy Miklós (1871-1920), honvéd alezredes
- Dr. H. Perlaky József (1830-1898), Veszprém főorvosa, honvéd hadnagy
- Keglovich Mátyás (1820-1889), az 1848-49-es szabadságharc huszárszázadosa, fogházfelügyelő
- Kerényi Károly (1829-1923), 48-as honvéd, Veszprém vármegye főorvosa
- Kopácsy József (1800-1889), ítélőszéki bíró
- Óvári Ferenc (1858-1938), ügyvéd
- Ranolder János (1806-1875), veszprémi püspök
- Dr. Rédey Gyula (1849-1921), címzetes püspök, káptalan, nagyprépost
- Szilágyi József (1808-1843), színész
- Tallián Lázár (1811-1896), veszprémi kanonok, címzetes püspök
- Véghely Dezső (1840-1897), királyi tanácsos, Veszprém vármegye alispánja
- Véghely Imre (1809-1885), Veszprém vármegye alispánja
- Dr. Véghely Kálmán (1868-1917), Veszprém vármegye alispánja
és Eötvös Károly (1842-1916), politikus, ügyvéd is végső nyugalomra tért. Mindnyájuk emlékét a legutóbbi nagyszerű író, megyei könyvtárunk névadójának sorait idézve szívünkben őrizzük meg.
Sokféle temető van. Annyi, mint az ember és az ő bolondsága. Az egyik tele van az alakító művészet fenséges alkotmányaival. Sírboltok, emlékek, áhítat oltárai, remek szobrok, bölcsesség szülte, bánat sugallta sírversek, bölcs mondások. Tudomány és művészet és költői erők gyűjteménye. De én ezt nem nagyon szeretem. Eszembe sem jut, aki alant porlad. Eszembe se jut, aki fájdalmának vagy hiúságának tömegével, pénzének és a szokásnak súlya alatt ültette oda a műalkotmányokat. Csak az alkotmány köti le a figyelmet.
A temető ékszerei a halál kirakata. Mintha vásárt és versengést, diadalt és bukást látnék az enyészetben. Jobban szeretem a virágot a síron. A virág nem hazudik, nem hivalkodik, nem dicsekedik. Elhervad, mint a halott... Elhervad, mint a halott emlékezete az élők szívében. Aki a virágot ülteti és ápolja a síron: annak keze, szíve és lelke ott van a mellett, aki a sírban nyugszik. S ha már nem dobog a szív, ha már a lélek elrepült s a kéz is elszáradt: megszűnik a virág is. Miért is élne tovább, ha nincs kiért.
