Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Átadták a Hangvilla könnyűzenei díjat

2019. november 12. 17:21
A Hangvilla-díjat először tavaly adták át, méghozzá a Hangvilla ötödik születésnapja alkalmából. Akkor Csemer Boglárka vehette át, nézzük, idén hogy alakult…

Kedd délután, a Hangvilla kávézójában fedték fel az idei díj győzteseit, méghozzá Bélafi László, az intézmény igazgatója fogadta a zenészeket. Beszéde előtt Porga Gyula polgármester fejtette ki meglátásait Veszprém zenei életével kapcsolatban; nemrég az UNESCO kitüntetése lepte meg a várost, hiszen Veszprém a zene városa lett. Méltán viselheti a címet, hiszen a  hely zenéhez fűződő viszonya különleges, egyre nagyobb az igény a minőségi zenére.

Bélafi László szerint egy új generáció dübörög az ajtón, amelynek szenvedélye és a zene iránti alázata kivételes. A Hangvilla befogadó intézményként számos színes produkciónak ad otthont. A Hangvilla-díjasok koncertje lehetőséget ad arra, hogy egy évben egyszer megmutassák, milyen az, amikor minden tökéletesen együtt áll: január 11-én a díjazottak közös koncertet adnak.

Az idei díjazottak: Tompos Kátya, Hrutka Róbert, és az Antal Gábor Trió. A januári koncert – többek között – a sokszínű alkotók együttműködése miatt lesz egyedi és megismételhetetlen.

Tompos Kátya Jászai Mari-díjas színművész, jelenleg szabadúszó, idén szeptemberig a Nemzeti Színház tagja. Elsősorban tehát színművész, de kérésünkre elmondta: „Mindig nagyon jó, ha az éneklésért is elismerést kapok, hiszen mi egy kicsit a visszajelzésekből élünk, táplálkozunk. Minden meglátásra kíváncsi vagyok, de az esik a legjobban, ha a véleményük egyezik a célkitűzésünkkel. Sőt, néha több visszajelzés jön, mint amennyire számítunk."

A színház és a zene kapcsán megtudtuk: „A zene erősen segíti a prózát, hiszen, amikor már nem elegendőek a szavak, akkor jön valami, ami képes jobban elmondani a lelki kitöréseket: ez pedig a zene. Ez is egy olyan dolog, ami szó szerint mindenkié, tehát nem csak a hangok tisztasága a lényeg, hanem a zene, mint örömforrás. Gyerekkoromban sokat énekeltettek a szüleim, főként, amikor vendégek voltak nálunk, ezeket nem feltétlenül szerettem, hiszen nálam az ének egy természetes, magától értetődő dolog, ami akkor jön, amikor én úgy érzem. Később a koncerteknél ugyanezt éreztem, hosszú idő volt, míg megszoktam, hogy este héttől – amikor mindenki megjött – el kell kezdenem énekelni. Ez is egyfajta felnőtté válás, de fontos, hogy a gyermek is megmaradjon az ember lelkében."

A díjakat hivatalosan csak a januári koncerten adják át, a köszöntés végén pedig egykis ízelítőt is kaphattunk a zenei csemegékből.

Szabó Eszter
Domján Attila

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.