Adni jó, ezt pontosan tudják, akik jótékony céllal elküldik felajánlásaikat a megfelelő helyekre. Az igazság az, hogy valójában jól adni jó. Sokan gondolják, hogy az adománygyűjtő akciók a megfelelő út a megunt, ütött-kopott, hiányos játékoktól és ruhaneműktől való megszabaduláshoz.
Örök igazság, hogy olyat adj, aminek te is örülnél.
Kinek, mit és hogyan adjunk?
A “kinek?” kérdésre sajnálatos módon nagyon sok választ adhatnánk. Rászoruló lehet egy sérült gyermeket nevelő család, egy idős, szerény körülmények között élő ember, vagy intézmény, ahol szülői támogatás nélkül kell gyermekeknek boldogulni nap mint nap.
A leginkább hasznosnak az alapvető élelmiszereket és a ruhát gondolják sokan - és sokszor elkel az ilyen jellegű felajánlás is - de igazi örömet a szeretet ünnepén azok a dolgok okozzák, amelyek elérhetetlennek tűnnek a számukra.
Szervezett gyűjtéseken és célzott adakozáson keresztül is kifejezhetjük együttérzésünket és ajánlhatjuk fel segítségünket. Utóbbi talán a személyesebb, ami igazi örömet okoz mindkét félnek.
Gyermekotthonok
Egy gyermekotthon lakói - akik általában szüleik rossz anyagi helyzete miatt kerülnek egy intézménybe - ugyanolyan gyermekek, mint bármelyik másik, családban nevelkedő társaik.
A szervezett gyűjtéseknek és a kialakult segélyszervezeteknek hála, általában az élelmiszerrel és a ruhaneművel nincs gond, de használati cikkeik, személyes tárgyaik száma már nem túl jelentős.
Iskolába, közösségbe járnak, vannak kedvenc időtöltéseik, csak a lehetőségeik korlátozottabbak. Ha eltökéltük, hogy igazi örömet szeretnénk szerezni, az ő fejükkel kell gondolkodni. A televízióban látott mesék és hőseik az ő életük mindennapjaiban is beférkőznek, és valószínűleg irigykedve nézik kortársaik használati tárgyait, az iskolatáskájukat, a tolltartójukat, az uzsonnás dobozukat vagy kulacsukat, melyekről a legnépszerűbb képregény vagy mesehősök néznek vissza rájuk.
Egy gyermek - de egy felnőtt is - sajnos könnyen hasonlítja magát máshoz, és saját értékét az alapján határozza meg, hogy milyen tárgyakat, eszközöket birtokol és milyet nem. Az értéktelenség érzésén egy kívülálló sajnos segíteni alig tud, de talán egy kicsit boldoggá tehető egy gyermek, ha bármely apró vágya teljesül.
Talán reményt ad, hogy lehet másképp, emiatt újra és újra felkel reggel és iskolába megy, vagy délután előveszi a karácsonyra kapott noteszt, emlékkönyvet, hogy gondolatait beleírhassa, melyek átsegítik a nehezebb napokon.
Lehet, hogy az ajándékba kapott könyvek, ceruzák, kreatív játékok segítenek megtalálni azt az utat, amelyen elindulva sikeres, boldog felnőtté válhatnak.
Adjunk nekik olyan ajándékot, mely esély is egyben egy jobb életre. Nem kell nagy dolgot, de azt szeretettel, őszintén!
