A hagyományos éjféli szentmisét a Szent Mihály-bazilikában a főpásztorral együtt Takáts István érseki helynök, Varga István bírósági helynök, az Érseki Hittudományi Főiskola és a Boldog Gizella Szeminárium rektora és Nagy Károly apát, kanonok, a Szent Mihály Bazilika plébánosa tartotta. Karácsony vigíliáján a bazilikát zsúfolásig megtöltötték a hívek, a Duna Televízió élő közvetítése révén pedig világszerte követhették a liturgiát.
Az ünnepi hangulathoz a Szent Mihály-bazilika kórusa járult hozzá, vezényelt Zsilinszky Cecília. Orgonán közreműködött Major László papnövendék.
"Az angyalok éneke hívott egybe bennünket. Nagy örömmel jöttünk, mert szívünk vágya hajt bennünket. Halljuk a békesség énekét, amire oly sokszor vágyakoztunk, hiányoltuk, küzdöttünk érte" – kezdte homíliáját Udvardy György érsek. "Halljuk a dicsőség énekét és felfedezzük benne életünk méltóságát. Fölfedezzük az Isten jóakaratát, aki fiát adta értünk, hogy életünk bőségben legyen. Sokszor érezhetjük úgy, az Isten távol van. Most azt éljük meg, hogy Isten egészen közel jött, közelebb már nem jöhet – állapította meg a főpásztor.
"Ha valakit szeretek, akkor egy akarok lenni vele, vele akarok időt tölteni, azt akarom, hogy értse, ki vagyok és érteni akarom őt. Ezért a szeretet valamiféleképpen egységet teremt. Hányszor érezhetjük úgy, az Isten nem ismeri a sorsunkat, nem ismeri a múltamat, nem ismeri a terheimet. Most azt látjuk, mindannyiunk terhét magára vette a piciny, kiszolgáltatott gyermek, aki mások segítségére, gondoskodására szorul." – emlékeztetett.
"Hányszor érezzük úgy, szeretnénk jól szeretni? De nem tudunk, vagy csak ideig, óráig. Most a gyermekben azt látjuk, hogy Isten tanít meg bennünket szeretni. Úgy, hogy eggyé lesz közöttünk. És úgy is, hogy megmutatja a szeretet mértékét: ami a minden" – hangsúlyozta az érsek.
De miért ajándék számunkra az, hogy Jézus Krisztus, az Isten fia emberré lett? - tette fel a kérdést. Az Istennek fontos az ember, az ő teremtménye, akit szeret, akit létbe szólított, akit megalkotott, akiről álmodott. A fiában ezt végérvényesen ajándékba adja nekünk. Isten menteni akarja az embert a bűntől. Menteni akarja, attól a korláttól, attól az egyértelműen mérgezett állapottól, amit a bűn jelent. Örülünk Jézus Krisztus megtestesülésének, mert benne felfedezzük, hogy Isten méltósággal ajándékozott meg bennünket. Örülünk karácsony ünnepének, mert közösséget teremt Isten és ember között és közösséget teremt ember és ember között, mert boldog életre hív bennünket az Isten. De bármennyire is ünneplünk, ott van a kérdés: mit kezdjünk ezzel az ajándékkal? Örüljünk önfeledten, mint ahogyan a gyermek örül a kapott ajándéknak – mondta az érsek. Ezen az éjszakán távol kell űzni magunktól minden kritikát, minden elégedetlenséget, minden kicsinyességet. Ugyanakkor becsüljük meg ezt az ajándékot és becsüljük meg ezt a kapcsolatot.
Ugyanakkor fontos, ha valaki minket ennyire szeret, nekünk is le kell mondani önzésünkről és jót tenni másokkal. Tegyünk jót, és közben vállaljuk a felelősséget önmagunkért, az emberségünkért, közösségeinkért. Akit szeretünk, azért felelősek is vagyunk, sorsközösséget vállalunk vele.
S végül is mi a felelősségünk, mit kell tennünk? Küzdeni önmagunkért, az emberi méltóságért. Ragaszkodnunk kell a Krisztusban megismert emberképhez, méltósághoz. Legyünk boldogok, legyünk hálásak és legyünk készek arra a küzdelemre, ami a Krisztushoz való hasonulásunkhoz szükséges – hívta fel a figyelmet végül az éjféli szentmisén Udvardy György érsek.
Az éjféli szentmise után a főpásztor pezsgős koccintásra invitálta Márfi Gyula nyugalmazott érseket, a szentmisén szolgálatot ellátó atyákat és a papnövendékeket. Ezután az érseki palota erkélyén közös ima után Udvardy György érsek megáldotta a várost és annak minden lakóját.
