A mai napig érzékeny pontot jelent az életemben az, ha a saját szememmel láthatom , hogy egy tanár – vagy éppen edző – miként, hogyan bánik a kicsi gyermekekkel. Alá- és fölérendeltség jellemzi a kapcsolatukat, vagy jó értelemben vett mellérendeltség? Kivételezik némelyikkel, vagy számára mindenki egyenrangú? S talán ami a legfontosabb kérdés:
visszaél-e a hatalmával, amit a kezében tart?
Az igazság az, hogy hihetetlen kényes, rengeteg irányból megközelíthető téma ez. Közrejátszik a szülői ráhatás, valamint az is, hogy az ember, aki példaképként lebeg a gyerekek szeme előtt békében él-e egyáltalán önmagával. Mert ha nem, akkor bizonyára sokan tudnának tapasztalataik alapján mesélni arról, hogy milyen is az a lelki terror.
Máig jól emlékszem arra a hét évvel ezelőtti napra, amikor megismerkedtem Finta Péterrel. Addigra már számtalan egyéni, valamint csapatsportot kipróbáltam. Nem tagadom, kilógtam mindenhonnan, s ha éppen nem a társaim, akkor akkor maga az edző jelezte „finoman” felém, hogy tovább kellene állnom. Úgy voltam akkorra már vele, édes mindegy, csak csináljak valamit.
Az a találkozás viszont más útra terelte az életemet. Ugyanis amit akkor még nem is sejtettem, mára már teljesen világossá vállt számomra: gyermekként az eredmény egy pillanatig sem számít. Legyen bárki bármennyire is ügyetlen, ha az edzéseken ott van, a mérkőzésen ugyanúgy megilleti a lehetőség, még akkor is, ha arra az egész csapat eredménye rámegy. S, hogy miért?
Mert egy jó tanárnak, vagy éppen edzőnek nemcsak sportolót, hanem embert is kell faragnia a gyermekből.
Ahhoz pedig elengedhetetlen, hogy a kicsi érezze: a munkája el van ismerve, ő pedig számít. Így vélekedik erről egykori edzőm, későbbi kollégám is, maga Finta Péter, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Veszprém megyei igazgatója. Akivel egykori gyermekkoráról, az edzők, illetve a szülők helyzetéről elmélkedtünk.
Hogyan is tehetnénk különbséget gyerek és gyerek közt, amíg bennük lapul a jövőnk? Mindenki tehetséges valamiben, az idő pedig majd eldönti, hogy merre sodródnak, de ahhoz, hogy a későbbiekben boldoguljanak az életben, el kell érnünk, hogy higgyenek magukban.
– hangsúlyozta Finta, majd hozzátette, szerinte egy edzőnek ez az elsődleges dolga.
Egy következetes edző példaképként állhat egy ifjú reménység előtt. Ezzel rászoktathatja a rendszerességre és tudatos életvitelre is. Ugyanis olyan erkölcsi normákat tár eléjük, amelyből tisztán kirajzolódik számukra, hogy a tanulás elengedhetetlen. Hiszen a labdarúgó-karrier nem tarthat örökké!
Így látja ma az egykor élvonalat is megjárt focista. Azonban ő is volt gyermek, a vehir.hu kérdésére pedig fel is emlegette egyik legkedvesebb emlékét, ami ahhoz a lakótelephez, s annak betonos focipályájához köti, ahol maga is felnőtt.
Pontosan emlékszem rá, hogy milyen nehéz is leülni tanulni úgy, hogy az ablakodtól tíz méterre ott pattog a labda. Az Endrődi Sándor lakótelep, s annak focipályája meghatározta az életemet. Valódi grundcsapatunk volt, szerettük, tiszteltük egymást a barátokkal. Ha tehettük, az egész napunkat ott töltöttük, még az ebédet is ablakból ettük. Itt cseng a fülemben, ahogy Anyu kiabálta: „gyertek, kész a palacsinta!!!” Sütött nekünk vagy százat, mindig ügyelt rá, hogy mindenkinek jusson...
Fontos megjegyezni, hogy Péter amellett, hogy hosszú-hosszú ideje testnevelőtanárként sarkallja a fiatalokat az egészséges életmódra, edzőként és szakmai vezetőként immár többszáz gyermekkel szerettette meg a labdarúgást mind füvön, mind pedig teremben.
Nem kivételezett velük, nem hajolt le hozzájuk, hanem felemelte őket maga mellé. S, hogy mit kapott ezért cserébe? A sportvezető szerint gyermekkori önmaga visszatükröződését. Búcsúzását ezért is a szülőtársakhoz címezte a kétgyermekes apuka.
Nagy-nagy baj, ha a szülők az edzéslátogatásról tiltják el gyermekeiket, ha valami nem úgy sikerül az iskolában, ahogyan azt várták. Higgyék el, a tréningen is nagyon sok mindent tanul gyermek, nem is kevesebbet, mint az életre való felkészülést, célkitűzéseinek megvalósítása közben... De ami talán még fontosabb: véletlenül se egykori önmagát akarja a szülő megvalósítani a gyermekében! Hagyni kell a kicsiket, hogy döntsenek: mit szeretnének, illetve mit nem. Mert ha nem így cselekszünk, azzal a legszebb éveiktől, a gyermekkoruktól fosztjuk meg őket.
– zárta a beszélgetést Finta Péter.
