2020. július 4. // Ulrik névnap

Upcycling a művészetben: még nem izmus, de az lehet

A Hybridart kreatív, művészeti ügynökségként számos projekttel gyarapítja a hazai kultúrát. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő fenntarthatóság, upcycling visszatérő elemként jelenik meg tevékenységükben. Erdélyi Szabolcs ügyvezetővel beszélgettünk a Hybridart munkájáról, művészetről, a desing helyzetéről, fenntarthatóságról és a “trash artról”.

Mi a Hybridart? Mivel foglalkoztok?

Nehéz megfogalmazni, mivel nagyon összetett a tevékenységünk. Van egy klasszikus galerista létünk, egy kereskedelmi galériával, ahol elsősorban fiatal magyar pályakezdő művészeket próbálunk kiállítási helyzetbe hozni és megpróbálni a nemzetközi színtéren is piacra juttatni őket. Csinálunk művészeti rendezvényeket is, ilyen például az Art Moments vizuális fesztivál, ahol egyfajta umbrella brandként fogunk össze több helyszínen kiállításokat. Olyan művészeket, művészeti ágakat vonunk be, akik valamilyen formában hulladék felhasználásával alkotnak valami újat. Jelenleg a karácsonyi vásárunkon és a Terracycle-lel közös pályázatunkon dolgozunk, ahol meghatározott típusú hulladékokból készült kisplasztika jellegű műalkotásokkal pályázhatnak, amikből mi kiválasztjuk a legjobbakat és az alapanyagot is biztosítjuk.

Mennyire szivárgott be a művészetbe a Hybridart munkájában egyértelműen visszatérő kulcselemként megjelenő, fenntartható, upcycling szemlélet?

Azt nem lehet mondani, hogy ez már egy “izmus”, mert még nem ment olyan mélységbe, nincs olyan múltja, mint a nagy irányzatoknak. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy ha 10-15 év múlva visszatekintünk ezekre az időkre, akkor talán “trashartizmusként” említhetjük ezt az időszakot. A művészek között vannak, akik ebben a tudatos szemléletben élnek, ezt a meggyőződést képviselik a mindennapjaikban: érzékenyek a pazarló világra.

“Hétmilliárd ember él olyan életmóddal, hogy egy csomó mindenre nincs szüksége. Nem törvényszerű, hogy a kukában van a helye egy kiürült mosószeres flakonnak, csak ki kell találni hogyan használható újra.”

Vannak olyan trendek, mint a Terracycle projektjei, ahol multinacionális cégekkel kooperációban keltenek új életre tárgyakat új funkcióval vagy az élettartamukat meghosszabbítva újrafelhasználva.

Mennyire éri meg a fenntarthatóság, környezettudatosság jegyében alkotni designerként?

Az iparág, legyen szó cipőkről vagy akár táskákról, ki akarja találni, hogy a visszagyűjtött anyagokat hogyan tudja újrafelhasználni. A tervező piaci rést lát abban, hogy egy olyan termékkel legyen jelen, ami nemcsak designban, hanem alkotóelemeit tekintve is különbözik a többitől. Ez egy nagyon jól kommunikálható dolog, hiszen mondhatni zöld termékként kerül a piacra, ám ezek csak kisebb darabszámban előállíthatók. A design Magyarországon még gyerekcipőben jár, főként kis manufakturális jelleggel működik és csak egy-egy nagyobb vállalkozás van, aki esetleg nemzetközi piacon is érvényesül.

A karácsonyi vásárotokon ti is magyar tervezők munkáit értékesítitek. Mi a célotok ezzel?

Az ajándékozásnál hajlamosak vagyunk a pazarlásra, kevésbé szükséges dolgok felhalmozására. A vásárral segítjük a magyar tervezőket és próbáljuk támogatni a tudatosabb, értékteremtő ajándékozást. Az egykori Design Terminál alapjaiból kicsit átformálva harmadik éve tartjuk meg az Ajándék Terminált az Allee-ban, ahol összefogva a hazai tervezőket, csinálunk egy karácsonyi vásárt.

Úgy tudom, hamarosan a veszprémiek is találkozhatnak a nevetekkel. Miről lesz szó?

Az EKF program kapcsán felmerült, hogy létrehozunk egy olyan bázist, ami edukációs platformként, illetve technológiai programként is jelen lenne. Terveink szerint az iskolákban már kiskortól kezdve próbálnánk elmélyíteni a környezettudatosabb szemléletet készség szinten, gyakorlati foglalkozások keretében is. Ezen kívül még több közös ötlet van folyamatban, amiről 2023-ig még lehull a lepel.

Sulyok Georgina | Fotó: Kovács Bálint, Hybridart

vehir.hu
2020. július 4. // Ulrik névnap