A rendőrség életében évek óta hagyomány, hogy a rendészeti szakközépiskolák felvételi időpontjához közeledve kitárják a kapuikat és a nagyközönség számára egyébként láthatatlan területekre engednek betekintést. A nagyközönség ilyenkor persze elsősorban a középiskolás korosztályt jelenti – jelen esetben a Táncsics Mihály Szakgimnázium diákjait –, a cél pedig őket rendészeti pályára terelni. Az ilyenkor elhangzó információk azonban mindenki számára érdekességként szolgálhatnak.
Tudták például, hogy baleseti helyszínelő csak 8 év szakmai gyakorlat után lehet az ember? Valószínűleg ennyi idő szükségeltetik is ahhoz, hogy az ember rájöjjön, biztosan nem bánta meg a döntését és alkalmas a pályára, elvégre is ahhoz, hogy valaki egy balesetnél helyt tudjon állni, komoly pszichés felkészültségre van szükség. Pintér József főtörzszászlós szerint, aki immár 19 éve űzi ezt a szakmát, azért az ő esetükben sem a „horrorról” szól minden nap: vannak lazább periódusok is, olyan érdekes feladatokkal, mint például egy baleset szemtanújának felkutatása.
Persze hátradőlni nagyon nem lehet ezen a területen. „Bármikor bármilyen helyzetbe belecsöppenhetsz, és olyankor nem tudsz mást csinálni, improvizálsz. Mindig a feladat az első, hiszen a helyszínelés során felmért adatok alapján indulhat el a bírósági eljárás is. Akkor is, ha esik az eső, ha leesett a hó. Vagy ha éppen a 12 órás éjszakai műszak 11 és feledik órájában jön a hívás, hogy menni kell. Olyankor néha a saját idegrendszerével is küzd az ember, hiszen nem elég, hogy már eleve fáradt, de még azt sem tudja, mikor is végez.
Egy balesetnél az első ugyanis mindig az életmentés: maximum pár fotót készítesz kiérkezéskor, de aztán mindenki azon van, hogy segítsen a balesetet szenvedetteknek. Csak ezután kezdődhet az adatok összegyűjtése”
– tudtuk meg tőle.
Ráadásul egy mentés akár órákig is eltarthat: az eddigi leghosszabb mentés a megyében 2 és fél órát vett igénybe, és akkor még a helyszíneléssel nem számoltunk. „Ezt a terelési lehetőség híján az úton vesztegelő autósoknak is el kell fogadniuk: nem azért kell várniuk, mert az idegeiken akarunk táncolni, hanem mert egyszerűen nem lehet gyorsabban elvégezni ezeket a feladatokat.”
A mentési idő azonban csak az egyik oldal – és nem csak az tud tetemes lenni. Pintér József szerint szerint
a legtöbb közúti baleset felelőtlen tettek következménye, abba viszont senki nem gondol bele, hogy ilyenkor nem csak a magunk és mások életével játszunk, de legjobb esetben is az adófizetők pénzével. Egy-egy mentésnek irdatlan költségei vannak.
Főleg, ha mentőhelikoptert is kell igénybe venni: előbbi repülési költsége ugyanis 55 euró/perc, innentől kezdve pedig egy mentés akár másfél millió forintba is kerülhet.
De mi a helyzet a fikció és a valóság kapcsolatával? Vajon tényleg úgy zajlik a nyomozás, mint a filmekben, mindent kiszagoló kutyákkal és hipermodern kütyükkel? Erről már Kovács Bence törzsőrmester és Lakner Gergő László rendőrőrmester mesélt. Az igazság pedig valahol középen van. Rex felügyelő időnként a valóságban is részt vesz a bűnüldözésben: a speciálisan kiképzett kutyák például képesek kiszagolni olyan szagmintákat egy-egy betörés helyén, amelyet a műszerek értelemszerűen nem tudnak, így pedig meglepő hatékonysággal deríthetők fel az elkövetők.
A rendőrségi helyzetek ugyanakkor olykor életszerűbbek, és zöldfülűként előbb is fogunk egy járőrkocsiban szolgálatot teljesíteni, mint nemzetközi bűnbandát leleplezni.
A néhány éve még szintén iskolapadban ülő, egész pontosan a körmendi rendészeti szakközépiskolában tanuló fiatalok szerint a rendőrség munkája még így is rendkívül sokszínű, még ugyanazon a területen belül is: a tüntetéseken gyakran látott, testpáncélt viselő csapatszolgálati század minden tagja sem vesz részt minden bevetésen, van, aki csak dokumentál – ha viszont akció van, nem egész egy perc alatt fel kell tudni venni a komoly védelmet nyújtó páncélt.
Az élet mindenesetre biztosan nem áll meg, ha valaki bekerül a rendőrségre: képzéssel, tapasztalatszerzéssel folyamatosan feljebb lehet kerülni.