Megvan az a jelenet a Dan Brown regénye alapján készült Angyalok és démonokból, amikor Robert Langdon professzor a Vatikán archívumában a Galilei feljegyzéseiben talált titkos vízjelek nyomán igyekszik felfejteni az illuminátusok terveit? Nem állítom, hogy a könyvtárban ilyesfajta rejtélyekre és összeesküvés elméletek nyomaira fogunk bukkanni, a régiségek között kalandozva mindenesetre az ember egy kicsit úgy érezheti, mintha a múlt titkait fedezné fel lépten-nyomon.
Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár első emeletén található helyismereti gyűjteménye mintegy 3000 kötettel rendelkezik, és jócskán akad köztük muzeális darab: ezek azok a dokumentumok, amelyek még az 1850-es év előtti időkből származnak, és amelyeket külön kell kikérnünk a gyűjtemény raktárából, ha szeretnénk őket helyben átlapozni.
Aki szerdán ellátogatott ide, az viszont most kikerülhette ezt a lépést, a Magyar Kultúra Napja alkalmából ugyanis egy külön válogatással készültek a legizgalmasabb és legrégibb darabokból.
És valóban érdemes volt betérni, hiszen a kiállított darabok között bőven akadt érdekesség: például egy igazi, héber nyelven írt Tóra tekercs, egy vízjelekkel ellátott Endrődi-kötet, egy rejtélyes, labirintust és csillagképeket ábrázoló rajzokkal teli kézirat az 1700-as évek második feléből, egy fa borítójú imádságos könyv 1834-ből, amibe, a drága papíron spórolva, a család a születéseket, halálozásokat is feljegyezte.
Vagy éppen egy, a középkori kódexek mintájára készült, díszes és igencsak méretes album az I. világháború utáni évekből, mely az akkori hadikórház dolgozóinak fényképét is tartalmazza. Igaz, a borító négy sarkába elhelyezett díszből mára csak egy maradt meg, Major Dóra, a gyűjtemény munkatársa szerint még így is jól demonstrálja az egykori könyvkötési szokásokat: a borító általában fából készült, amelyet pergamennel vagy selyemmel vontak be, a lapok pedig vastag, préselt papírból készültek, melyeket az oldalmetszés mentén aranyra, sárgára vagy vörösre festettek.
De találunk itt igazi botránykönyvet is, az 1813-as, a neológusok nyelvújításai túlkapásait kipellengérező Mondolatot, mely aztán végül is hozzájárult az eredményes nyelvújításhoz; és egy másikat is 1750-ből, meglepő módon Padányi Bíró Márton tollából. Az ismert veszprémi püspök ugyanis annyira szívügyének tekintette a rekatolizációt, hogy a protestánsokat tulajdonképpen még az után is eretneknek tartotta, hogy Mária Terézia elismerte vallásukat. Az Enchidrionban Padányi hosszas teológiai, történelmi és politikai érveket hoz igazának bizonyítására, amelyre ugyan a Szentszék bólogatott, mégsem adták a könyvre pecsétjüket, így az csak komoly felháborodást váltott ki a korában.
Jól látszanak a díszítések
Verancsics Faustus egykori veszprémi várkapitány élete ilyen botrányoktól mentes volt, de van, amit az ő esetében is elfelejtettünk – nos, tulajdonképpen szinte az egész személyét. Pedig Verancsics a maga idejében ismert humanista tudós és feltaláló volt, akinek a találmányait még évszázadokig használták. Leghíresebb találmánya egy ejtőernyő volt, amely állítólag működőképes is volt, szemben az ötlet első papírra vetőjével, Leonardo da Vinci találmányával szemben – bár érdemes egyébként hozzátenni, előbbiről Verancsics nem is tudott. De a könyvtárban további találmányait tartalmazó kötetét is átlapozhatjuk, akár csak az eredetileg 1590-ben, Velencében kiadott szótárának 1834-es pozsonyi kiadását: utóbbi latinul, olaszul, horvátul, németül és magyarul tartalmazza a legfontosabb szavakat, és annak idején a kereskedők hasznos darabja volt.
Ex libris: Ha akarjuk, még ma is megjelölhetjük ilyen díszesen a saját könyveinket
És ha már érdekesség, érdemes megfigyelni az ex libriseket is a múlt századi könyvekben. Nagy Trónok harca rajongók észrevehették, hogy a Fellegvár régi kódexeit hatalmas láncokkal rögzítették a polcokhoz. Ez a valóságban is így zajlott: a láncok arra kellettek, hogy ne lehessen ellopni a könyveket. Hasonló célt szolgáltak az ex librisek is, csak kevésbé „erőszakos” módon. A nyomódúccal könyvekbe vagy kis lapokra nyomott, majd beragasztott képek jelezték, kinek a tulajdonában áll a dokumentum. De tulajdonképpen ilyen ex librisek voltak a kézzel írt bejegyzések is. Amikor aztán a könyv gazdát cserélt, volt, hogy ezeket kivágták a könyvből, vagy elegánsabb módon aláírták az új nevet.
Jókai maga állította össze ezt a könyvet. Háttérben a mini könyvek
De a sort még hosszan lehetne folytatni. Például a 3-4 centis mini könyvekkel, melyek kezdetben imádságos könyvek voltak, és azért voltak ilyen picik, hogy a hívek könnyen magukkal tudják vinni őket, később pedig a nyomdászok között igazi versengés indult, ki tud minél kisebb könyvet nyomni. Vagy ott van Jókai 1898-ban kiadott könyve, amely gyakorlatilag a szabadságharc összes szereplőjét megjeleníti. Egy fénykép az 1938-as aranyvonatról, mely a Szent Jobbot hordozta körbe az országban István király halálának 900 éves évfordulóján és szinte minden városban megállt, köztük Veszprémben és Zircen is, amelyet különböző rendezvényekkel ünnepeltek – ez utóbbiról maradt fent a fotó.
A híres aranyvonat Zircen a 2020-as naptáron
És persze zárásként muszáj megemlíteni az idősebb Lóczy Lajos 1886-os útikönyvét kínai expedíciójáról. Tudták ugyanis, hogy mi magyarok már az 1800-as évék végén megvetettük a lábunkat a Himaláján? Olyannyira, hogy Lóczy-ról, mint a Himalája egyik első kutatójáról egy 8000-es csúcsot is elneveztek: a helyi térképeken ezt a pontot a mai napig Lhoce-nak hívják.
No, hát ezért kell a Helytörténeti gyűjteménybe járni. Mert ilyen kincsekre bukkanhatunk.
