2020. október 22.
//
Előd névnap

Kincsek és elfeledett történetek a könyvtárból

Könyvtárba általában azért jár az ember, hogy az olvasás és az új könyvek iránti vágyát költséghatékony módon kielégíthesse. Ezek a helyek azonban ennél többet is tudnak: gyermekkori fantáziánkat kiélve, akár történelmi felfedezők is lehetünk itt.

Megvan az a jelenet a Dan Brown regénye alapján készült Angyalok és démonokból, amikor Robert Langdon professzor a Vatikán archívumában a Galilei feljegyzéseiben talált titkos vízjelek nyomán igyekszik felfejteni az illuminátusok terveit? Nem állítom, hogy a könyvtárban ilyesfajta rejtélyekre és összeesküvés elméletek nyomaira fogunk bukkanni, a régiségek között kalandozva mindenesetre az ember egy kicsit úgy érezheti, mintha a múlt titkait fedezné fel lépten-nyomon.

Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár első emeletén található helyismereti gyűjteménye mintegy 3000 kötettel rendelkezik, és jócskán akad köztük muzeális darab: ezek azok a dokumentumok, amelyek még az 1850-es év előtti időkből származnak, és amelyeket külön kell kikérnünk a gyűjtemény raktárából, ha szeretnénk őket helyben átlapozni.

Aki szerdán ellátogatott ide, az viszont most kikerülhette ezt a lépést, a Magyar Kultúra Napja alkalmából ugyanis egy külön válogatással készültek a legizgalmasabb és legrégibb darabokból.

És valóban érdemes volt betérni, hiszen a kiállított darabok között bőven akadt érdekesség: például egy igazi, héber nyelven írt Tóra tekercs, egy vízjelekkel ellátott Endrődi-kötet, egy rejtélyes, labirintust és csillagképeket ábrázoló rajzokkal teli kézirat az 1700-as évek második feléből, egy fa borítójú imádságos könyv 1834-ből, amibe, a drága papíron spórolva, a család a születéseket, halálozásokat is feljegyezte.

Vagy éppen egy, a középkori kódexek mintájára készült, díszes és igencsak méretes album az I. világháború utáni évekből, mely az akkori hadikórház dolgozóinak fényképét is tartalmazza. Igaz, a borító négy sarkába elhelyezett díszből mára csak egy maradt meg, Major Dóra, a gyűjtemény munkatársa szerint még így is jól demonstrálja az egykori könyvkötési szokásokat: a borító általában fából készült, amelyet pergamennel vagy selyemmel vontak be, a lapok pedig vastag, préselt papírból készültek, melyeket az oldalmetszés mentén aranyra, sárgára vagy vörösre festettek.

De találunk itt igazi botránykönyvet is, az 1813-as, a neológusok nyelvújításai túlkapásait kipellengérező Mondolatot, mely aztán végül is hozzájárult az eredményes nyelvújításhoz; és egy másikat is 1750-ből, meglepő módon Padányi Bíró Márton tollából. Az ismert veszprémi püspök ugyanis annyira szívügyének tekintette a rekatolizációt, hogy a protestánsokat tulajdonképpen még az után is eretneknek tartotta, hogy Mária Terézia elismerte vallásukat. Az Enchidrionban Padányi hosszas teológiai, történelmi és politikai érveket hoz igazának bizonyítására, amelyre ugyan a Szentszék bólogatott, mégsem adták a könyvre pecsétjüket, így az csak komoly felháborodást váltott ki a korában.

Jól látszanak a díszítésekJól látszanak a díszítések

Verancsics Faustus egykori veszprémi várkapitány élete ilyen botrányoktól mentes volt, de van, amit az ő esetében is elfelejtettünk – nos, tulajdonképpen szinte az egész személyét. Pedig Verancsics a maga idejében ismert humanista tudós és feltaláló volt, akinek a találmányait még évszázadokig használták. Leghíresebb találmánya egy ejtőernyő volt, amely állítólag működőképes is volt, szemben az ötlet első papírra vetőjével, Leonardo da Vinci találmányával szemben – bár érdemes egyébként hozzátenni, előbbiről Verancsics nem is tudott. De a könyvtárban további találmányait tartalmazó kötetét is átlapozhatjuk, akár csak az eredetileg 1590-ben, Velencében kiadott szótárának 1834-es pozsonyi kiadását: utóbbi latinul, olaszul, horvátul, németül és magyarul tartalmazza a legfontosabb szavakat, és annak idején a kereskedők hasznos darabja volt.

Ex libris: Ha akarjuk, még ma is megjelölhetjük ilyen díszesen a saját könyveinketEx libris: Ha akarjuk, még ma is megjelölhetjük ilyen díszesen a saját könyveinket

És ha már érdekesség, érdemes megfigyelni az ex libriseket is a múlt századi könyvekben. Nagy Trónok harca rajongók észrevehették, hogy a Fellegvár régi kódexeit hatalmas láncokkal rögzítették a polcokhoz. Ez a valóságban is így zajlott: a láncok arra kellettek, hogy ne lehessen ellopni a könyveket. Hasonló célt szolgáltak az ex librisek is, csak kevésbé „erőszakos” módon. A nyomódúccal könyvekbe vagy kis lapokra nyomott, majd beragasztott képek jelezték, kinek a tulajdonában áll a dokumentum. De tulajdonképpen ilyen ex librisek voltak a kézzel írt bejegyzések is. Amikor aztán a könyv gazdát cserélt, volt, hogy ezeket kivágták a könyvből, vagy elegánsabb módon aláírták az új nevet.

Jókai maga állította össze ezt a könyvet. Háttérben a mini könyvek Jókai maga állította össze ezt a könyvet. Háttérben a mini könyvek

De a sort még hosszan lehetne folytatni. Például a 3-4 centis mini könyvekkel, melyek kezdetben imádságos könyvek voltak, és azért voltak ilyen picik, hogy a hívek könnyen magukkal tudják vinni őket, később pedig a nyomdászok között igazi versengés indult, ki tud minél kisebb könyvet nyomni. Vagy ott van Jókai 1898-ban kiadott könyve, amely gyakorlatilag a szabadságharc összes szereplőjét megjeleníti. Egy fénykép az 1938-as aranyvonatról, mely a Szent Jobbot hordozta körbe az országban István király halálának 900 éves évfordulóján és szinte minden városban megállt, köztük Veszprémben és Zircen is, amelyet különböző rendezvényekkel ünnepeltek – ez utóbbiról maradt fent a fotó.

A híres aranyvonat Zircen a 2020-as naptáronA híres aranyvonat Zircen a 2020-as naptáron

És persze zárásként muszáj megemlíteni az idősebb Lóczy Lajos 1886-os útikönyvét kínai expedíciójáról. Tudták ugyanis, hogy mi magyarok már az 1800-as évék végén megvetettük a lábunkat a Himaláján? Olyannyira, hogy Lóczy-ról, mint a Himalája egyik első kutatójáról egy 8000-es csúcsot is elneveztek: a helyi térképeken ezt a pontot a mai napig Lhoce-nak hívják.

No, hát ezért kell a Helytörténeti gyűjteménybe járni. Mert ilyen kincsekre bukkanhatunk.

Bertalan Melinda
Domján Attila

További cikkek

Szólista alkat vagyok – interjú Ókovács Szilveszterrel
Szólista alkat vagyok – interjú Ókovács Szilveszterrel
Veszprémi származású, operaénekes, televíziós szakember, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Bennünket az Opera új művészeti központjában, az Eiffel Műhelyházban fogad, és rögtön az öthajós csarnokot reprezentáló maketthez kalauzol, hogy megmutassa, hogyan is néz ki a 6,7 hektáros objektum, amely az Opera próba-, gyártó- és raktárközpontja lesz, termekkel, zenekari stúdióval, háziszínpaddal.
Megjelent a Séd folyóirat 28. száma
Megjelent a Séd folyóirat 28. száma
A Covid-sújtotta időkhöz mérten meglepően sok dolog történt Veszprémben az elmúlt két hónapban – ezekről olvashatunk a Séd folyóirat idei ötödik lapszámában.
A második világháború előtti utolsó békeéveket bemutató kiállítás nyílik a Laczkó Dezső Múzeumban
A második világháború előtti utolsó békeéveket bemutató kiállítás nyílik a Laczkó Dezső Múzeumban
A Magyar Világ 1938-1940 című kiállítás a világháború előtti utolsó békeévek társadalmát, eseményeit, gondolkodását mutatja be.
Így dolgozták fel a traumákat őseink
Így dolgozták fel a traumákat őseink
A modern világban számos lehetőségünk van testi és lelki fájdalmaink enyhítésére – a régi falusi közösségekben is léteztek módszerek, ezek egy részét pedig ma is használhatnánk a mindennapokban.
Márai elemzése első díjat ért a veszprémi újságírónak
Márai elemzése első díjat ért a veszprémi újságírónak
Az első díjat érdemelte ki Zatkalik András veszprémi újságíró, riporter a Magyar Nemzeti Írószövetség által meghirdetett Márai-pályázaton. A „Szindbád jelet hagyott” című pályaműve mellett a magyarok olvasási szokásairól és a szülők felelősségéről is beszélgettünk a díjazottal.