2020. október 29.
//
Nárcisz névnap

Életmesék ruhára írva: a Katti Zoób retrospektív kiállításán jártunk

2020. február 3. 0:14
2019-ben fennállásának 25 éves évfordulójához érkezett az Európa Kulturális Fővárosa nagykövet Zoób Kati által alapított KATTI ZOÓB divatház, melyet idén nagyszabású kiállítással ünnepelnek a Pesti Vigadóban. A negyed évszázad legizgalmasabb alkotásait személyes tárlatvezetésen tekinthettük meg.

Ám mielőtt rátérnénk a részletekre, szögezzük le: ez a kiállítás nem Zoób Kati munkásságáról szól, vagyis nem csak róla. Hanem a divatházról, ami megint csak nem egy épületet takar, hanem nagyszerű mesterembereket, akik a két kezükkel, rengeteg türelemmel a semmiből csodákat szőnek, és valójában nem is egyszerűen ruhákat hoznak létre, hanem művészeti alkotásokat.

Ők azok, akikből ma már egyre kevesebb van, akik egy lassan tovatűnő korszak utolsó bástyáiként emlékeztetnek a múltra, amikor még a szabás, varrás, hímzés, a kézművesség mindennapi tevékenység volt, nem pedig egzotikusan hangzó luxuscikk. És ők azok is, akikről a divat kapcsán általában nem sok szó esik, mert többnyire a háttérben maradnak. Pedig ők legalább akkora művészek és ugyanannyira kreatívok, mint az (ifjú) titánokként éljenzett tervezők, akik megálmodják a ruhákat és arcukat adják a márkához. Sőt.

„Egy tervező kitalálhat bármit, de ha ő maga nem rendelkezik azzal a tudással, amivel meg tudja alkotni azt a ruhát olyanra, amilyennek megálmodta, vagy épp nem veszi körül egy olyan csapat, aki képes erre, akkor az önmegvalósítása csak félig önmegvalósítás” – vallja Kati. Azt mondja, az ő pályája éppen azért tekinthető sikeresnek az elképzelései szempontjából, mert a saját tudása mellett rendelkezik egy olyan összetartó csapattal, akik birtokában vannak ennek a képességnek, és akikkel 25 év alatt gyakorlatilag családdá váltak: néha ugyanúgy ölre menő vitákat folytatnak egy-egy szabásvonal miatt, de csakis szakmai okokból, míg a sikereknek együtt örülnek.

A több mint 125 öltözéket bemutató retrospektív kiállítás célja tehát ez: hogy rávilágítson ezeknek a mesterembereknek az értékére – nem véletlenül tüntették fel minden egyes ruhánál a készítők nevét.

És ezen keresztül egy kicsit arra is, hogy a divatra ne csak úgy tekintsünk, mint aktuális trend szerinti viseletre, mint egyszerű ruhákra. Mert a ruhák egy izgalmas tervező és egy jó csapat keze alatt műtárgyakká is válhatnak. Korlenyomatokká, amelyek kultúráról, emberekről, történetekről mesélnek.

Esetünkben olykor szó szerint. A Katti Zoób ruhái tele vannak játékossággal és rejtett kis utalásokkal, és ahogy a tárlatvezetés során egymás után tárulnak fel a történetek, az ember néha úgy érzi, mintha egy mesekönyvet lapozgatna: egyszer a 77 magyar népmesét, máskor A dzsungel könyvét, aztán Lesznai Anna Meseszövését, majd Zoób Kati saját sztorijait.

Például arról, amikor 2003-ban, egy héttel új kollekciójának bemutatója előtt „ellopta” idős édesanyja saját hímzésű díszpárnáját, hogy aztán a kétségbe esett mami a divatbemutatón egy felsőrésszé átalakítva lássa viszont azt. Vagy arról, amikor Fruzsi lánya 9 évesen írt egy verset, hogy milyen jó lenne, ha nekik is lenne kertjük, ami alapján aztán elkészített egy kabátot a szöveggel és a kislány kézírásával.

Vagy arról, hogyan ihlette meg egy, a Christies aukciós házban látott bútorintarzia, miként talált rá egy múlt századi, már egyáltalán nem fellelhető brüsszeli csipkére, vagy éppen mekkora megtiszteltetés volt, amikor a 90-es évekből személyesen keresték fel a műhelyüket a Valentino márka alapanyagait is gyártó olaszországi gyárból, hogy felmérjék, rendelkeznek-e azokkal a technológiákkal, amik az alapanyagok gyártásához szükségesek.

De a kiállítás még akkor is bőven izgalmas, ha történetesen nem áll mellettünk az egyes darabok megálmodója és készítője, hogy beavasson a részletekbe. Zoób Kati számára a kulturális tartalom mindig is fontosabb volt a ruháknál, mint a divat jelleg, így a sok finom, apró részlet önmagában is megannyi gondolatot képes elindítani bennünk: a különleges anyagok, a geometrikus és organikus minták találkozása, a ruhákon feltűnő szamár, sárkány vagy párducmotívum, a magyar koronázási palást visszaköszönése, az elegáns kabátkán végigfutó labirintus vagy éppen az angyal kalitkájából előlépő emberalak.

A tárlatnak pedig külön érdekességet ad, hogy bár 25 év repertoárját vonultatja fel, a megmutatott ruhák valójában időtlenek. Kiss Szilárd, a divatház munkatársa és a kiállítás kurátora kronológiai sorrend helyett színek, témák és technológiák szerint válogatta össze az öltözeteket, egyszerre jelezve az állandóságot és a folytonosságot is: van, hogy 90-es évekbeli szoknya mellé 2010-es felső kerül, de a visszatérő motívumok és anyagok is jól megfigyelhetők így. Ugyanakkor a kiállítás egy kicsit a 25 év fejlődését is megmutatja: a kéttermes kiállítás egyikében a 100 öltözet kapott helyet, míg a másikban 25 különböző technikával készült fűző és papír szabásminta reprezentálja az elmúlt negyed évszázadot.

S végezetül, hogy miért is érdekes mindezeken túl nekünk ez a kiállítás, még ha egyelőre a fővárosi Vigadóba is kell utaznunk, ha meg szeretnénk nézni? Mert valahol egy kicsit mi, a balatoni régió is benne vagyunk: Zoób Kati a Balaton-felvidékről származik, családja ma is itt él, és ahogy az a fentiekből is kiderült, néhány darab eredettörténete is ide kötődik.

Idővel pedig akár a környéken is megnyílhat egy hasonlóan impozáns kiállítás. Kati elmondása szerint nagyon pozitív volt a fogadtatás, többek között a Tihanyi Apátságból is érdeklődtek iránta és felvetették a későbbi megjelenés lehetőségét. Ez ugyan még csak kedves gondolat, de vannak már konkrétabb elképzelések: a 2023-as veszprémi EKF program részeként Kati egy kiállítás sorozatot tervez, mely a közép-kelet-európai vallások és a divat egymásra hatását mutatná meg.

A Repertoár című, jubileumi retrospektív kiállítás február 24-ig tekinthető meg.

Bertalan Melinda

További cikkek

Állami kitüntetést kapott Kőrösi Csaba
Állami kitüntetést kapott Kőrösi Csaba
Állami kitüntetéseket és egészségügyi díjakat adott át Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Latorcai Csaba, a tárca közigazgatási államtitkára hétfőn Budapesten.
Találja meg a borban mindenki a saját ízlését
Találja meg a borban mindenki a saját ízlését
Csak őszintén: nem szégyen, ha egy párezres bor a kedvencünk, és az sem magától értetődő, hogy a csúcsborok mindenkinek ízlenek - mondja Both Gábor borász, akivel az Új Borkerekasztal kapcsán beszélgettünk.
Szólista alkat vagyok – interjú Ókovács Szilveszterrel
Szólista alkat vagyok – interjú Ókovács Szilveszterrel
Veszprémi származású, operaénekes, televíziós szakember, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Bennünket az Opera új művészeti központjában, az Eiffel Műhelyházban fogad, és rögtön az öthajós csarnokot reprezentáló maketthez kalauzol, hogy megmutassa, hogyan is néz ki a 6,7 hektáros objektum, amely az Opera próba-, gyártó- és raktárközpontja lesz, termekkel, zenekari stúdióval, háziszínpaddal.
Megjelent a Séd folyóirat 28. száma
Megjelent a Séd folyóirat 28. száma
A Covid-sújtotta időkhöz mérten meglepően sok dolog történt Veszprémben az elmúlt két hónapban – ezekről olvashatunk a Séd folyóirat idei ötödik lapszámában.
A második világháború előtti utolsó békeéveket bemutató kiállítás nyílik a Laczkó Dezső Múzeumban
A második világháború előtti utolsó békeéveket bemutató kiállítás nyílik a Laczkó Dezső Múzeumban
A Magyar Világ 1938-1940 című kiállítás a világháború előtti utolsó békeévek társadalmát, eseményeit, gondolkodását mutatja be.