A kiállítás korábban, 2010-ben egyszer már megtekinthető volt az intézményben, akkor azonban formáját és tartalmát tekintve is kicsit másabb volt, mint a pénteken megnyitott tárlat – tudtuk meg Boross István igazgatótól. A helyszínen 2005 óta székelő levéltár azonban mindig is igyekezett tiszteletben tartani az épület katonai múltját, és az egykori altisztképző jelszavához hűen – „Erős hit, erős akarat” – szívós és aprólékos munkával feltárni annak történetét.
Ennek eredménye a most megnyílt, immár állandó kiállítás, aminek létrejöttét nagyban segítette, hogy az intézmény egyik munkatársa, Kovács Viola a levéltár rendelkezésére bocsátotta az altisztképzőben végzett édesapja, Kovács Jenő dokumentumait és emlékeit az itt töltött időről.
A megnyitón beszédet mondó Ovádi Péter országgyűlési képviselő szerint a kiállítás régi hiányt pótol. Amikor ugyanis Veszprém kulturális örökségéről beszélünk, általában Gizella királyné hagyatékáról, a török ostromlókról, a 19. és 20. század fordulójáról, a polgárság megerősödéséről, illetve az 56-os eseményekről és a rendszerváltásról esik szó. Azt viszont gyakran elfelejtjük, hogy Veszprém igazi katonaváros.
„A honvédség múltja és jelene szintén számos értékkel gazdagította szeretett városunkat. Sokszor csak azokra a hősökre emlékezünk, akik valamilyen emberfeletti tettet vittek véghez. Dicső harcokról, mártírokról szólnak a legendák, holott a katonaság már önmagában is egy becsületre méltó hivatás, hiszen az emberi tartás, a becsület, a józan ítélőképesség mind-mind olyan jelzők, amelyek a közlegényektől a tábornokokig, minden katonát jellemeznek” – fogalmazott.
Veszprém honvédségi múltja pedig nem veszett el az idő múlásával, és ezt a most megnyílt kiállítás is tanúsítja: sokan vannak ebben a városban, akiknek fontos közös örökségünk, és fáradhatatlanul dolgoznak azért, hogy ezt a mai fiatalok, majd az ő gyermekeik is megismerjék. Hogy megtudják, mi is az a becsület, egyenes jellem.
„Büszke vagyok a veszprémi levéltárra azért, hogy lehetőséget és méltó helyszínt biztosított a kiállításnak és nem hagyta, hogy a por lepje be ezeket a történelmi veszprémi emlékeket. Továbbá nem lehetünk eléggé hálásak azoknak a veszprémieknek, akik saját becsületükből megőrizték azokat a kordokumentumokat, amelyek ma végre elfoglalhatják méltó helyüket itt, a hajdani a Kinizsi Pál Honvéd Altisztképző és -nevelő Intézetben, ezzel is gazdagítva a kiállítást” – méltatta a tárlatot.
Az épületnek egyébként meglehetősen kalandos, és időnként sanyarú sorsa volt – mondta el Nagy Szabolcs igazgatóhelyettes. Eredetileg 92 éve épült, miután azonban a II. világháborúban gyakorlatilag a teljes intézményt – az oktatókat és a hallgatókat is – Németországba evakuálták, a szovjetek foglalták el, akik laktanyaként hasznosították. Ebben az időszakban egy komplett város alakult ki itt a városon belül, a szovjetek pedig egyáltalán nem közösködtek a többi városlakóval. Jól bizonyítja ezt az az eset is, amikor egy komoly lőpor robbanás után a sebesülteket a helyi kórház helyett inkább Hajmáskérre szállították.
Mire eljött a rendszerváltás ideje, az egykori altisztképző képe ki is kopott az emberek emlékezetéből, majd a már amúgy is leromlott állapotú épület meglehetősen méltatlan helyzetbe került: volt, hogy hajléktalanokat használták. A megváltás akkor jött el, amikor a Veszprém Megyei Levéltár kezdte kinőni várbeli helyét, és egy komoly, majd egy évtizedes felújítást követően beköltözött az épületbe. Mivel a levéltárnak kötelezettsége is volt őrizni a hely eredeti funkcióját, és maguk is fontosnak tartották, hogy ez az örökség ne vesszen el, hamar felvetődött az állandó kiállítás ötlete. A 2000-es évek elején azonban még nem volt elég forrás, így előbb Földesi Ferenc helytörténeti kutató anyagaiból egy kisebb tárlat nyílt meg 2010-ben, ami egy kicsit a katonaság kultuszát is életre hívta újra, majd tíz évvel később, az új dokumentációkkal most végre megnyílhatott egy bőségesebb kiállítás.
A levéltár munkatársai szerint az új kiállítás most már méltó emléket tud állítani az egykori altisztképzőnek, valamint a jutasi őrmesterekre ragadt negatív előítéleteket is árnyalni tudja azáltal, hogy pontos és friss információkkal szolgál mind az intézményről, mind Kovács Jenő életén keresztül az itt kiképzést kapókról is.
