A művészetterápiák elterjedése óta tudjuk, hogy a különböző művészeti ágak – zene, irodalom, tánc, képzőművészet – komoly gyógyírt jelenthetnek a lélek betegségeire: a művészeten keresztül olyasmit is ki tudunk fejezni, amit szóban talán nem lennénk képesek elmondani, az alkotás pedig alapvetően olyan flow élmény, ami jelentősen csökkenteni tudja a stressz szintünket. Emellett egyes aktivitások fizikailag is karban tartanak bennünket: az intenzív, önfeledt tánc csaknem a felére csökkenti a szív-és érrendszeri megbetegedések okozta halálozás kockázatát.
A University College London tavaly publikált kutatása most azt is bebizonyította, hogy a művészet pozitív hatásai akkor is érvényesülnek, ha történetesen csak megfigyelők vagyunk. Az egyetem professzorai 2004 és 2005 között összesen hatezer, 50 év feletti felnőttet vontak be kutatásukba, akiket arra kértek, számoljanak be arról, az adott időszakban összesen hány kulturális tevékenységben vettek részt, ide értve a koncerteket, az operát és a kiállításokat. Ezután 12 éven keresztül követték végig a résztvevők sorsának alakulását, illetve nos, a halálozását.
A kutatás alapvetően az öregedést vizsgálta, az pedig nyilván nem volt számukra újdonság, hogy a testmozgás, a dohányzás és az alkoholfogyasztás jelentősen képes befolyásolni a várható élettartamot. Az azonban eddig még kérdéses volt, hogy a különböző szabadidős tevékenységek milyen hatással vannak rá.
Úgy tűnik, elég pozitívan: a tanulmány szerint a rendszeres kultúrafogyasztók körében, azaz azoknál, akik havonta egyszer eljárnak például kiállításokra, 31%-kal csökken a korai halálozás kockázata, míg évi egy-két múzeumi vagy színházi látogatás esetén 14%-kal.
A kutatók a gazdasági, egészségügyi és szociális faktorokat is vizsgálták azzal összefüggésben, hogy miért élhet tovább az, aki teret enged az életében a művészeteknek, és bár az anyagi helyzet kis mértékben adott erre némi magyarázatot, hiszen aki tehetősebb, általában könnyebben áldoz a művészet oltárán, közvetlen összefüggést nem találtak közöttük.
Daisy Fancourt, a tanulmány szerzője szerint a művészetek és a hosszabb élet közötti összefüggés alapvetően a stressz csökkentésével magyarázható: ahogy azt már korábban is kifejtettem, amikor elmélyedünk egy-egy alkotásban, kikapcsol az agyunk a mindennapi mókuskerékből és egy időre elfelejtjük a gondjainkat, arról nem beszélve, hogy a művészeti tevékenységgel töltött idő távlatából talán kicsit másként is tekintünk az addig elefántnyinak tűnő, valójában bolha méretű problémára. Másrészt a művészet – még ha csak befogadói is vagyunk – növeli a kreativitásunkat, ami nagyban segít abban is, hogy könnyebben alkalmazkodjunk a környezetünk változásaihoz is.
A WHO szerint mindez a pozitív hatás egyébként nemcsak egy kiállítás megtekintése közben érhető tetten egyébként, de a kreatív és művészeti tevékenységek – legyen szó kórusba járásról vagy éppen rajzolásról – általában is segítenek az egészségünk megőrzésében. Éppen ezért is lenne olyan fontos, hogy az iskolában is minél nagyobb teret kapjon a művészetoktatás, persze a diákok felé intézett felesleges elvárások nélkül.