Az előző cikkekben próbáltam felvázolni milyen a vírushelyzet itt és milyen intézkedéseket vezettek be eme állapot javítására. Most arról szeretnék írni, milyen összefogások jönnek létre, hogy vidámabbá tehessük a bezártság napjait.
A mai világban annyi inger ér minket, és annyi lehetőségünk van, hogy mivel töltsük a napjainkat, hogy a bezártság és a másoktól való elszigeteltség érzése depressziót, de legalábbis rosszkedvet okozhat sokaknál.
Mivel tudjuk, hogy a depresszió gyengíti a szervezet ellenálló képességét, ezért fontos, hogy ne aggódjunk túl sokat és próbáljunk meg a pozitív dolgokra koncentrálni.
Szerencsére napjaink technológiai vívmányaival könnyen tarthatjuk a kapcsolatot másokkal, akkor is, ha ez nem olyan, mint élőben beszélgetni valakivel. De nekem igazán feldobja a napom, ha videochatelhetek barátokkal, rokonokkal. Itt Olaszországban elterjedtek a „videó-aperitivók” is. Az aperitivó eredetileg egy kora esti összejövetel, ahol alkoholos vagy alkoholmentes ital és rágcsálnivalók mellett beszélgetnek az ismerősök a bárokban. Most ugyanezt próbálják átvinni az online térbe. Vannak, akik azért aggódnak, hogy a technika átveszi a normál élet feletti hatalmat és a mostani helyzettel csak erősödik ez a vonal. Én pozitívan bízok, sőt majdhogynem teljesen biztos vagyok benne, hogyha megszűnik a vírusveszély az emberek várni fogják, hogy újra élőben folytathassák a szociális életüket a valós kinti világban.
Az olaszok híresek a mediterrán temperamentumukról. Azt azért elmondhatom, hogy nagy különbség van egy északi, vagy egy déli olasz viselkedése között, de mindenképpen más vérhőmérsékletük van, mint nekünk, magyaroknak.
Az utóbbi napokban két fantasztikus „flashmob” kedvezményezés kezdett keringeni a Facebook-on és Whatsapp üzenetekben. Az első március 13-ra péntek este hat órára volt időzítve. Az volt a cél, hogy mindenki az ablakából/erkélyéről közösen zenéljen, énekeljen. Nagyon kíváncsi voltam, hogy működni fog-e. Mi este hatkor kint voltunk a balkonon, gitároztunk és énekeltünk. Sokan megjelentek az ablakokban, meg is tapsoltak minket. Hatkor itt más nem történt, de miután befejeztük hallottam egy szaxofont, majd tangóharmonikát, valaki pedig énekelt. Más környékekről, városokból is láttam videókat és valahol kész „vida loca” volt. Az emberek fütyültek, doboltak, kurjongattak együtt énekeltek. Nagyon jó volt nézni ezt az életörömöt és vidámságot.
Gitárral egy idősebb ember a balkonon Olaszországban. Fotó: Reuters
A másik esemény mára, március 14-re, délre volt tervezve, ezt igazából el is felejtettem. Ennek az volt a mottója, hogy mindenki tapsoljon otthon, azért amit tesznek értünk az egészségügyben dolgozók és azért, amit eddig közösen elértünk és kibírtunk. Szóval épp ültem az ablakomnál mikor meghallottam a tapsot, kinyitottam az ablakot és nagy örömmel becsatlakoztam. Ebben sokkal többen vettek részt a környékünkön. Mosolyogva tapsoltunk és integettünk egymásnak ablakból, erkélyből, volt aki pedig olasz zászlót lengetett. Abban a 10 percben igazán átéltem, hogy az embereknek mennyire szükségük van egymás bátorítására és tudatni a másikkal, hogy igen, most mind ugyanabban a csónakban evezünk és összefogunk egy ilyen helyzetben. Remélem ez az összefogás így marad a veszély elmúlása után is.
Én várom a további kreatív flashmobokat és talán ötletet adok az olvasóknak otthon is valami hasonló szervezésére.
Buda-Csiszár Kata, Milánó
A közösségi kezdeményezésbe Katáék is bekapcsolódtak a saját erkélyükön
Nyitókép: AP
