Hétfő óta szinte teljesen elnéptelenedtek az utcák: a tanítás távoktatással zajlik, aki teheti otthonról végzi a munkáját, aki pedig nem teheti, az is igyekszik a lehető legrövidebb úton közlekedni a munkahelye és a lakása között. A többség csak a legszükségesebb bevásárlások, gyógyszerek beszerzése miatt mozdul ki, és ekkor is ügyel a kellő távolságtartásra.
Az elmúlt két nap tapasztalata, hogy pont az idősek azok, akiket nem hatják meg a biztonsági intézkedések. Személyesen mennek bevásárolni ahelyett, hogy a családjuk vagy a környezetük segítségét kérnék – pedig Veszprémben is sok társasházban fogtak össze a lakók, hogy az ott élő időseknek segítsenek.
Mindenáron be akarnak jutni a szakorvosi rendelésekre, holott már majdnem egy hete azt sulykolja a médián keresztül az operatív törzs, hogy minden esetben telefonáljanak az orvosnak, és csak akkor jelenjenek meg személyesen a rendelőben, ha a doktor a telefonos konzultáció során ezt kéri.
Átmásznak a buszokon a józan ember számára teljesen egyértelmű tiltást jelző kordonon.
Nyugodtan üldögélnek a köztéri padokon és beszélgetnek a világ dolgairól, miközben mindenki más azért marad otthon, hogy ők ne találkozzanak a vírussal.
Nem tudom, mit üzenhetnék azoknak, akik a veszélyeztetett csoportba tartoznak, és mégis minden szabályt és jószándékú ajánlást megkerülnek. A világ országai épp most rúgják bele a szakadékba a gazdaságaikat, csak hogy az önök életét megmentsék. Önöknek csak annyit kell tenniük, hogy
MARADJANAK OTTHON.