Az elmúlt napokban az ország munkavállalóinak jelentős része átállt az otthoni munkavégzésre. Volt, aki önszántából, társas érintkezéseinek minimálisra csökkentése érdekében tett így, volt, akit a vezetőség utasított arra, hogy maradjon otthon.
Egy kedves ismerősömnél is utóbbi történt: a héten a főnöke megkérte őt néhány másik kollégájával együtt, hogy egy ideig home office-ban végezzék a munkájukat, és maximum 16 óra után, nagyon szükséges esetben menjenek be az irodába, ha például valamit ki kellene nyomtatni. Ekkor még úgy gondoltam, talán megjött az egyébként nem éppen a főnökök gyöngyének nevezhető és a koronavírust korábban poénra vevő illető esze, és végre a munkavállalói meg a többi polgártárs érdekeit szem előtt tartva cselekedett. Egészen addig, amíg nem értesültem róla, hogy azóta elhangzott a szájából egy olyan mondat, miszerint a home office-ban lévő munkatársaknak így nem kellene fizetést adni, mert igazából ők most úgysem dolgoznak rendesen.
Bár a cég előéletét és a vezetőséget ismerve sajnos nem lepődtem meg a kijelentésen, mélységesen felháborított.
Nem tudom, mennyi időnek kell eltelnie, hogy itthon is mindenki megtanulja, hogy a home office ugyanolyan legális munkavégzési forma, mintha 8 órát ülnél az irodában vagy 12 órát húznál le a gyárban, és hogy aki otthonról dolgozik, az tényleg dolgozik, és nem papírdarukat hajtogat, sudokuzik vagy az Esmeralda ismétlését nézi.
Persze tény, hogy home office-ban, ahol annyi minden elvonhatja a figyelmünket, nem mindig egyszerű rávenni magunkat arra, hogy dolgozzunk és ne a házimunkán agyaljunk, de az irodában is lehet nyolc órában munkát színlelni, miközben kettőt csak elfacebookozunk. És tapasztalatok szerint a távmunkának még így is sokkal több előnye van, mint hátránya – és itt most nem arra gondolok, hogy a munkavállaló irodai távolmaradásával csökken a cég rezsije...
Lehet, hogy éppen otthon lelünk rá arra a nyugodt környezetre, ahol teljesen a munkára tudunk koncentrálni, mert nem szakítanak ki a gondolatainkból a kollégák. Szerencsés esetben akkor dolgozhatunk, amikor nekünk jó, nem muszáj a 9-17-es munkarendet követni, ha az agyunk csak 11 után pörög fel, viszont még este 7-kor is frissek vagyunk. Ezzel sokkal hatékonyabbá válik a munkavégzés, és nem kell azon stresszelni, hogy mennyi minden vár még minket otthon, amikor az akár több órás ingázás után hazaérünk, mert ha ügyesek vagyunk, a munkahelyi dolgok elintézése mellett azt is meg tudjuk tenni, hogy mondjuk berakunk egy-két adag mosást.
De a távmunka legnagyobb előnye talán, hogy növeli a munkavállaló motivációját és az elköteleződését a cég iránt, mert jól láthatóan bizonyítja, hogy a főnök bízik az alkalmazottaiban és nem kizsigerelni akarja őket, hanem az ő közérzetüket is szem előtt tartja.
Azt mondják, a koronavírus járvány a számos megpróbáltatás ellenére pozitív következményeket is hoz. Reméljük, az egyik az lesz, hogy megtanuljuk átlátni és elfogadni a rugalmas munkavégzési formákat is.
PS.: Bár az új kormányrendelet szerint a munkáltatók a kialakult helyzetben bármikor kötelezhetik a munkavállalókat, hogy meghatározott ideig otthon végezzék a munkájukat, amennyiben az tényleg megoldható ebben a formában, úgy ugyanolyan munkavégzésnek minősül, mint a normál munkavégzés, és a munkáltató köteles megfizetni érte a munkabért.