I'm not okay with this (Ez így nem OK)
A Netflix új, Charles Forsman képregénye alapján készült sorozata a címével akár az emberiség álláspontját is tükrözhetné a jelenlegi helyzettel szemben, a széria 17 éves főhősének, Sydney-nek viszont nem egy világjárvánnyal kell megküzdenie, hanem a kamaszkorral, édesapja öngyilkosságával és azzal a ténnyel, hogy egyik napról a másikra hirtelen telekinetikus erővel bír, amelyet az érzelmei aktiválnak. Márpedig azok a fentiekből adódóan elég kuszák, kiváltképp, hogy a legjobb barátja iránt is olyan vonzalmat érez, amit a társadalom szerint nem kellene. Még szerencse, hogy ott van mellette új haverja, a szomszéd srác Stan, aki ha a józanságának nem is őre, legalább időnként kirángatja a búskomorságból. Az Ez így nem OK mögött a Stranger Things producerei állnak, innentől kezdve pedig a hangulat is hasonlít arra: kicsit mintha Stephen King Carrie-je, a 80-as évek iránti nosztalgialáz meg a felnövéstörténetek keverednének benne az évad vége felé járva főleg utóbbi.
Fosse/Verdon
A Broadway történetének egyik ikonikus művészpárosa volt a rendező és koreográfus Bob Fosse és táncos felesége, Gwen Verdon. A maguk területén mindketten zseniálisak voltak, ketten együtt pedig megváltoztatták az amerikai musical arculatát: nevükhöz köthetők többek között olyan klasszikusok is, mint a Chicago vagy a Kabaré. Az FX nyolcrészes, a női főszerepet alakító Michelle Williamsnak Emmy és Golden Globe díjat is hozó minisorozata nemcsak ezeknek a legendás alkotásoknak a kulisszái mögé visz be minket – ami már önmagában is rendkívül élvezetes –, de az alkotópárost is közelebbről megismerhetjük. A Fosse/Verdon pedig a sikereken túl bizony a keményebb időszakokat is megmutatja: a rendező és a táncosnő a színpadon tomboló kreatív energiájuknak köszönhetően varázslatot műveltek, de a viharok a magánéletükben sem maradtak el, a showbizniszért mégis mindig együtt tudtak dolgozni.
Briliáns barátnőm
Megvan az az érzés, amikor valakit egyszerre csodálunk és utálunk? Lila Cerullo és Elena Greco kétségtelenül ismerik. Ők ketten tűz és víz: Elena finom, figyelmes és szorgalmas, Lila robbanékony, önfejű és kissé parancsolgató. Valami van mégis Lilában, ami miatt elkezd felnézni rá Elena: talán mert mindenkinél okosabb, bosszantó módon nála is. És fordítva: Elena valahogy átlát Lilán, és ez már elég egy barátság alapjaihoz. A mai napig inkognitóban élő Elena Ferrante négyrészes Nápolyi regények könyvfolyama az elmúlt évek egyik legnagyobb idegen nyelvű könyvszenzációja volt, amiből tavaly készített sorozatot az HBO (A sorozat címe az első rész címe). A jelenleg második évadánál tartó széria a két lány sorsának végigkövetésén túl az 1950-es évek Olaszországába is betekintést enged, ahol a nők elszegényedett, büszke és erőszakos férfiak uralta társadalomban próbálnak függetlenséget nyerni.
Little Fires Everywhere (Kis tüzek mindenütt)
Reese Witherspoon az elmúlt években sorra szállította a kertvárosi háziasszonyok mocskos kis titkait, a szexista társadalom hazugságait és az előítéleteiket műmosoly mögé rejtő embereket leleplező sorozatokat. A sorban a legújabb a Celeste Ng regényéből készült Kis tüzek mindenütt, amely a „szabályszegőkkel”, a sorba beállni nem akarókkal szembeni ellenszenveket, a családi titkokat és az anyaság nehézségeit állítja középpontba. A történet főszereplője a négygyerekes mintaanya, Mrs. Richardson, aki Cleveland nyugodt külvárosában él és dolgozik helyi újságíróként, és meggyőződése, hogy a szabályokat mindig be kell tartani. Ezt az idillt rúgja fel, amikor tinédzser lányával a kertvárosba költözik az egyedülálló anya és titokzatos fotóművész, Mia Warren, akik épp Richardsontól bérelnek házat. A gondok akkor kezdődnek, amikor Richardsonék barátai egy kínai–amerikai kisbabát szeretnének örökbe fogadni, ám váratlanul felbukkan a gyermek igazi anyja, az ügyben pedig Mia és Mrs. Richardson merőben más nézeteket vallanak. Kígyók-békák röppennek, és közben egy ház is kigyullad. Hatalmas kis hazugságok rajongóknak erősen ajánlott.
Elveszett próféciák
A pandémia meglepő (vagy kevésbé) következménye, hogy megugrott a kereslet a különböző apokaliptikus sztorik iránt, mintha valami fordított pszichológiát követve így akarnánk megnyugtatni magunkat, hogy idővel minden rendben lesz. Ha már ennyire vágyunk az apokaliptikus történetekre, én olyat ajánlok, amin jó sokat lehet nevetni. Aziraphale és Crowley angyal és démon, két ellentétes oldal képviselője. Elvileg. Csakhogy a közelgő apokalipszis egy oldalra állítják őket. Történt ugyanis, hogy a világvége a Föld megteremtése óta, 6000 éve tervben volt, az addig eltelt időt viszont a két természetfeletti a Földön töltötte, ami alatt igencsak megkedvelték az itteni életet és az emberiséget, és már kevésbé fűlik a foguk ahhoz, hogy annak holmi, a kozmoszt eltörlő esemény miatt búcsút intsenek. Így amikor az Antikrisztus (egy Dennis, a komisz kaliberű fiúcska) és az Apokalipszis lovasai feltűnnek a színen, ők ketten összefognak, hogy megállítsák őket. Az Elveszett próféciák rendkívül szellemes történet, ami komikus volta mellett rengeteget tanít arról, hogyan kellene megvédenünk a bolygónkat – természeti és emberi csapásoktól is.
