2020. május 29. // Magdolna névnap

Mit mondjunk a gyereknek a koronavírusról?

A koronavírus járvány teljesen új és váratlan helyzet elé állította a világot, amelyben rengeteg kérdés merül fel mindenkiben. Szülőként például az is, hogyan beszélgessünk a gyerekünkkel a betegségről anélkül, hogy szorongást váltanánk ki benne. Kerkápoly Csabáné pszichológust kérdeztük.

Szülőnek lenni hatalmas feladat és komoly felelősség. Az ember fejében millió kérdés cikázik át átlagos hétköznapokon is: vajon jó apja-anyja vagyok a gyerekemnek? Helyes példát mutatok neki? Biztosítok számára mindent, amire az egészséges felnőtté váláshoz szüksége lehet? Nem óvom túlságosan, vagy éppen fogom lazán a gyeplőt? Egyáltalán mennyire és meddig kellene megvédenem a negatívumoktól?

Az elmúlt hetekben a fenti kérdések özöne valószínűleg csak tovább gyarapodott, a gyerekek megóvásával kapcsolatos gondolatok pedig az első helyre ugrottak. A koronavírus járvány bennünk, felnőttekben is gyakran szorongást vált ki, így természetes, ha a legkisebbeket szeretnénk minél jobban megvédeni ebben a helyzetben. Az iskola- és óvodabezárások, a kijárás korlátozása azonban őket is érinti, ezért nem tehetjük meg, hogy egyáltalán nem beszélünk nekik a betegségről. A nagy kérdés: a hogyan?

Fotó: Kelly Sikkema / UnsplashFotó: Kelly Sikkema / Unsplash

Félni szabad

Kerkápoly Csabáné szerint a legfontosabb ebben a helyzetben is a hitelesség. „Természetes, ha félünk a vírustól. A félelem az emberrel együtt létezik, azt nem lehet és nem is kell kiirtani. Arra viszont vigyázni kell, hogy a félelem ne bénítson le bennünket. Merjünk beszélni róla, ne szégyelljük azt a gyermek előtt, hiszen ha azt közvetítjük felé a szavainkon keresztül, hogy minden rendben, a tetteink és az érzelmeink azonban mást sugároznak felé, az szorongást és hiteltelenséget kelt benne. Ne tagadjunk le a gyerekek előtt semmit, nyugodtan mondjuk el nekik, hogy ez anya és apa számára is egy teljesen új helyzet, és emiatt kicsit ijesztő, de igyekszünk mindent megtenni azért, hogy elkerüljön minket a betegség és az életünk továbbra is kiegyensúlyozott maradjon. Ha így teszünk, előbb-utóbb a félelem is elmúlik” – mondja a szakértő.

Ehhez az is kell, hogy a gyerekek tisztában legyenek a vírussal kapcsolatos alapvető tudnivalókkal. Persze, nem kell nekik olyan technikai részletességgel beszélni róla, mint ahogy felnőttként, egymás között tesszük, de fontos, hogy őket is beavassuk abba, mi miért történik, miért nem lehet most óvodába menni, a játszótérre, a barátokhoz vagy éppen a nagymamához, hogy milyen szabályok betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a megfertőződést.

Fotó: UnsplashFotó: Unsplash

„Természetesen a korosztályi sajátosságokat figyelembe kell venni, de a tényeket, az igazságot tömören és röviden el lehet magyarázni egy óvodásnak is – szögezi le a szakértő. Ha gyakorlati útmutatóra van szükség, ennek a korosztálynak a szülei például segítségül hívhatják a nehéz témákra specializálódott ausztrál gyermekpszichológus, Shona Innes magyarul is elérhető foglalkoztatófüzetét. A füzetben Innes közérthetően és pánikkeltés nélkül magyarázza el a gyerekeknek, mik azok a vírusok, miért kell most otthon maradni és mit tehetünk, hogy ne terjedjen el a betegség – mindehhez pedig egy okos felnőttet, a Nagyit hívja segítségül.

A füzet jó kiindulópont lehet a 3-6 éves korosztály számára, ha azt személyre szabják a szülők, kisiskolásokkal viszont már lehet ennél komolyabban is beszélgetni a helyzetről – véli Kerkápoly Csabáné. Emellett érdemes akár vizuális eszközöket is bevetni, amikor a vírus elleni védekezésről esik szó. Az interneten például találhatók olyan videók, amelyekben UV lámpával nézték meg, mennyire tisztul meg az ember keze, amikor hideg vízzel mosunk kezet, amikor szappannal, de csak 10 másodpercig és amikor 20 másodpercig, meleg vízzel és szappannal. Érdemes venni a fáradtságot és megnézni egy ilyen videót, hiszen kellően informatív, de nem ijesztő egy kisgyereknek sem.

Fotó: PexelsFotó: Pexels

„A lényeg, hogy legyünk hitelesek, határozottak és következetesek. Ha a gyerek az elmondottakon túl még kérdezni szeretne tőlünk valamit, arra mindig őszintén válaszoljunk neki, és ne akarjuk túlmagyarázni a dolgokat. Sajnos azt tapasztalom, hogy ez általános probléma a mai gyereknevelésben: a szülők mindenáron meg akarják győzni a gyerekeket, pedig nem kellene. Inkább mutassunk nekik jó példát! Maradjunk otthon, és amikor kezet kell mosni, csináljuk együtt. Persze ez fárasztó, mert következetesen ott kell lenni a gyerek sarkában, de ha a szülő hitelesen végzi a dolgát, akkor a gyerek is megérti, hogy neki is így kell cselekedni” – teszi hozzá a pszichológus.

A rutin jó

Azon túl, hogy tisztázzuk a helyzetet a gyerekek előtt és betartatjuk velük a szabályokat, sok mindent tehetünk még azért, hogy ezt az időszakot ne traumaként éljék meg és lelkileg kiegyensúlyozottak maradjanak. Kerkápoly Csabáné szerint a korábbi rutin fenntartása például sokat segíthet.

„Amennyire lehet, folytassuk a korábbi menetrendet, hiszen attól, hogy otthon vagyunk, ez még nem nyaralás. Ha eddig 7-kor kelt a gyerek, most is keljen fel akkor, ne aludjon délig, és feküdjön le időben: kb. 10 éves korig a gyereknek este 8-kor már ágyban a helye. Ez a szülő felelőssége: nem szabad sajnálnia a gyereket, hiszen ugyanúgy hétköznap van, ugyanúgy az órarend szerint kell otthon az iskolába „járnia”. Ha nincs meg ez a rendszeresség, egy idő után összeomlik minden. Persze ezek a szabályok a szülőre is vonatkoznak, ő is a rendszer része, és a hitelesség csak így közvetíthető.”

Ne a szülő tanuljon a gyerek helyett! / Fotó: Annie Spratt - UnsplashNe a szülő tanuljon a gyerek helyett! / Fotó: Annie Spratt - Unsplash

Nyilván ez nem egyszerű, akkor sem, ha a szülő még eljár dolgozni, és akkor sem, ha otthon végzi ő is a feladatát. Mivel a szülők egyébként is hajlamosak 24 órában alávetni magukat a gyerekeknek, könnyen előfordulhat, hogy a digitális iskolában megpróbálnak a gyerek helyett is tanulni, de ez nem jó megoldás. „Megírhatom a házit helyette, de amikor eljön a számonkérés ideje, nem lesz ott a gyerek fejében a tudás. Pedig most ez sokkal fontosabb lenne: ez az időszak nem a versenyeztetésről szól, és nem is arról, hogy minél jobb jegyeket szerezzen a gyerek, hanem hogy tanuljon, és hogy aki eddig esetleg lemaradt, az most felzárkózhasson. Minden bizonnyal persze most is vannak olyan pedagógusok, akik sietnének a tananyaggal, de ne vegyük fel a rohamtempót. A kevesebb olykor több” – mondja a pszichológus.

Mindez azért is fontos, mert ebben a helyzetben csak együtt, összefogva tudunk helytállni. Nem szabad csupán a család egy főjének a hátára vennie az összes terhet. Segítsük egymást otthon is: a háztartásban például mindenki vegye ki a részét – a legkisebbek is. Egy hároméves is be tudja tenni a tányért a mosogatóba, és az óvodás is fel tud söpörni, ha nem is olyan szépen, mint anya – de ezzel is segített. Muszáj, hogy ilyen módon is támogassa egymást a család, hiszen ha egyvalaki is feszült, az összezártság révén az mindenkire fokozottan kihat.

Segítsük egymást otthon is! / Fotó: PexelsSegítsük egymást otthon is! / Fotó: Pexels

Nevetni ér

Régi bölcsesség, hogy a humor minden élethelyzeten képes átsegíteni, és ez itt is igaz: ha szeretnénk nyugodt légkört teremteni, jót tenni a gyerekeinkkel (és magunkkal is), nevessünk egy kicsit. Még ebben a helyzetben is lehet. Vezessük le a feszültséget humorral és mély, tartalmas beszélgetésekkel. Most éppen ennek van itt az ideje. Ki tudja, még az is kiderülhet, hogy eddig nem is ismertük igazán a gyerekünk lelkivilágát, ebben a helyzetben viszont – még ha nem is eredeti terveink szerint, de – közelebb kerülhetünk hozzájuk. Találjunk időt a közös játékra, társasozzunk, vagy táncoljunk, karaokezzunk – javasolja a szakember. Most jobb is így eltölteni a szabadidőnket, mint a számítógép előtt, hiszen az iskola, a munka miatt amúgy is eleget ülünk ott.

Vagy, ha már az internetet akarjuk használni, használjuk arra, hogy így ápoljuk a baráti kapcsolatainkat. Ezt a gyerekek is megtehetik, akár az óvodások is: indíthatunk nekik videóchatet, amin keresztül aztán már egészen kreatív játékokat is ki lehet találni egymás között, amihez a szülő nem is kell – elég csak egyszer-egyszer rápillantani a gyerkőcre, de közben mi is találhatunk valamilyen egyéni elfoglaltságot. Hiszen a bezártságban is fontos, hogy legyen mindenkinek egy kis én-ideje.

Légy bolond egy kicsikét! /Fotó: PexelsLégy bolond egy kicsikét! /Fotó: Pexels

Kerkápoly Csabáné szerint végső soron a lényeg, hogy ebben a helyzetben se csak a rosszat lássuk meg, hanem a lehetőséget is. „Most egy kicsit lelassult az élet, de talán ez nem baj. Lehet ebből is tanulni. Tekintsünk úgy erre, mint egy kihívásra, és legyen ez a megoldáskeresés időszaka, amiben a család minden tagja részt vesz.”

Bertalan Melinda
2020. május 29. // Magdolna névnap