De a családi örökséget vétek lett volna veszni hagyni. A Badacsonyörsön található, több mint 300 növényfajjal rendelkező Folly Arborétum és Borászat első, ma már százéves ciprusait és cédrusait még a dédnagyapa (Folly Gyula, 1867-1915) szerezte be, és telepítette a világ minden tájáról az 1900-as évek elején, mediterrán ízt csempészve a balatoni tájba. Később a 20. század viharai a gyűjteményes kertet is elérték – előbb a két világháború akasztotta meg a fejlődést, majd jött az államosítás –, az utódok felelősségtudatának köszönhetően mégis fennmaradt és gyarapodott.
Az öt nyelven beszélő, bankban dolgozó közgazdász az ugyancsak Folly Gyula (1911-1979) névre hallgató nagypapa annak ellenére folytatta az egzóták telepítését, hogy apja hobbiját a család egyfajta „bolondériának” tartotta, és a hely gondozása kényszer volt számára, banki karrierjét azonban a kommunizmus derékba törte, így a kertre több ideje maradt. A 70-es években agrármérnök fia, Folly Gyula (1943-2011) vitte tovább az örökséget: új növényeket telepített, az egyre növekvő költségek fedezésére díszfaiskolát alapított és visszavásárolta az elkobzott területeket.
Folly Réka 2010 óta vezeti az arborétumot, miután édesapja úgy érezte, elfogyott a lendülete és segítséget kért gyermekeitől. Igaz, akkor még ő sem sejtette, hogy az végül Budapesten orvos-fogorvosként praktizáló lányától fog érkezni.
– Négyen vagyunk testvérek, a bátyám kertészmérnök, mindenki azt gondolta, ő fogja átvenni az arborétum gondozását. Nem így lett. Akkor édesapám tőlünk is megkérdezte, lenne-e kedvünk segíteni, és férjemmel mi voltunk abban a helyzetben, hogy igent mondjunk. Így 2010-ben három gyermekünkkel együtt leköltöztünk ide. Ez nem kis vállalás, és bevallom, nem volt egyszerű elengedni az orvosi pályát. Nagyon fiatal korom óta arra készültem, két egyetemet is végigharcoltam érte: összesen 11 évet tanultam – hat évig Szegeden, majd a gyerekek születése idején elvégeztem a fogorvosi kart. Évekig még itt is praktizáltam fogorvosként félállásban az arborétum menedzselése mellett. De rá kellett jönnöm, a kettő nem megy együtt: úgy éreztem, ahhoz, hogy igazán ragyoghasson a kert, 110 év után végre megérdemelne egy olyan embert, aki teljesen erre szánja a kapacitásait.
Édesapjától akkor már egy komplett vállalkozást vett át?
A kertben mindig is folyamatos volt a generációk jelenléte, de az elődök idején az arborétum még inkább hobbi volt. Ahhoz, hogy professzionálissá váljon, gazdaságilag fel kellett építeni. Így alapítottunk egy kft-t, amiben még édesapám is részt vett az elején. Ő úgy látta, jó irányba haladunk.
Azóta sokat fejlődtek: tanösvények, játszótér, kilátó épült, borászatot és éttermet nyitottak. Egyből tudta, milyen irányba szeretné fejleszteni az arborétumot?
Nem. Az első időszak gyakorlatilag csak a tanulásról szólt. Egy évem volt édesapám mellett, hogy a növényekkel kapcsolatos információkat – mi micsoda, melyik hónapban milyen feladatokat kell elvégezni – begyűjtsem. Mindent az alapoktól kellett megtanulnom, ráadásul nagyon összetett az arborétum és a borászat menedzselése. De talán éppen az a szerencsém, hogy volt bennem egy nagy adag kíváncsiság és nyitottság, nagyon akartam, hogy jól csináljam, így folyamatosan figyeltem a munkatársaimmal együtt, milyen szolgáltatásokra lenne igénye a látogatóknak. Azt hiszem, ez az állandó jelenlét és gondolkodás volt az, ami végül kialakította az irányt.
Tulajdonképpen azt is meg kellett tapasztalnia, hogy hiába a gyönyörű természeti örökség, a fennmaradáshoz attrakciók is kellenek?
Így van. Ha a turizmusban szeretnénk érvényesülni, szükség van egyéb ingerekre is. Az nem elég, hogy azt mondom: van egy nagyon szép kertünk, gyertek, nézzétek meg. Nyugat-Európában megvan ennek a vonzereje, de Magyarországon ez sajnos kevés. Persze a növényeket is be lehet mutatni úgy, hogy azok izgalmas látnivalóként szolgáljanak, de kell mellé az infrastruktúra és egyéb szolgáltatások. Most már azt hiszem, büszkék lehetünk magunkra: széles a kínálati paletta, vendégcentrikusak vagyunk, sokan tudnak jönni, és jóval hosszabb időt tudnak itt eltölteni, mintha „csak” a növények lennének.
A látogatóknak van kedvence?
Azt gondolom, a fejlesztéseink komplex egészet alkotnak. Általában több korosztály utazik együtt, így mindenkinek tudunk valamit nyújtani – célcsoportunk is a család. Míg a gyerekek a szabad levegőn, a játszótéren játszanak, a szülők beülhetnek az étterembe, ahol saját készítésű borok, szörpök, helyi, szezonális alapanyagokból egyszerűen, de ízesen elkészített ételek fogyaszthatók elérhető áron. Aztán együtt végigsétálhatnak a különböző tematikus útvonalakon: van, ahol a földtől elemelkedve, faburkolatú út vezet a növények között – melyekről rövid érdekességek is olvashatók –, máshol a lombkorona között lehet haladni, és a végén egy csúszdán lecsúszni.
Ha már szezonalitás: egész évben nyitva tartanak. Élnek is ezzel a lehetőséggel a látogatók?
Egyelőre csak a hétvégén érezzük a hatását, olyankor sokan jönnek, a hétfőtől csütörtökig tartó időszak viszont nagyon csöndes, főleg január-februárban. Ennek az is oka, hogy a helyiek sajnos nem igen mozdulnak meg, de akinek van itt telke, hétvégi háza, szívesen elindul.
Újra nyitva a Folly Arborétum
A kijárási korlátozások vidéki feloldását követően május 4-étől, egymásra figyelve, minden biztonsági intézkedést betartva újra látogatható a Folly Arborétum!
Hogyan kell elképzelni az arborétum gondozását?
Tíz év alatt rájöttem, nem lehet mindenhol ott lenni. Kell, hogy legyen egy-egy külön szakember, aki felügyeli a kerti munkákat, a szőlőt, az éttermet. Nekem az a dolgom, hogy napi szinten egyeztessük velük, összefogjam a szálakat és irányítsam őket. Közgazdász férjem nagy segítség ebben. A részfeladatok mellett a turisztikai vonalra is oda kell figyelni: nagyon fontos, hogy elérjünk a szolgáltató társakhoz, szállásadókkal, más látványosságok működtetőivel összedolgozva olyan csomagajánlatokat tudjunk kialakítani, amelyek vonzók lehetnek a vendégek számára. Egyértelműen látszik, hogy a turisták azt szeretik, ha egy adott áron több szolgáltatáshoz is hozzájutnak.
Miért olyan fontos az Ön számára az arborétum gondozása, védelme, bemutatása?
A teremtett környezetünk, a minket körülvevő természeti szépség hatalmas érték. Ezt nem szabad veszni hagyni, és érdemes a hagyományainkhoz ragaszkodni. Az arborétummal is erre szeretnénk felhívni a figyelmet: attól, mert valami régi, még lehet értékes. Sőt. Ez az igazi érték.
Gyerekkori álmát adta fel a családi örökség ápolásáért. Mit kap cserébe ettől az élettértől?
Nagyon jó itt lenni és látni a látogatók arcán, ahogy feltölti őket a hely. Egyfajta gyógyítás ez is: sokszor elcsigázottan és stresszesen érkeznek ide a vendégek, de amikor távoznak, egészen le vannak nyűgözve. Gyakran azt is megfogalmazzák: nem hitték, hogy ilyen különleges helyek vannak Magyarországon. Pedig vannak, és nagyon jó érzés, amikor fel tudom hívni erre a figyelmüket. És ilyenkor persze a családomra is roppant büszke vagyok.
Bár gondolom, kevés ideje van pihenni, ha mégis akad, azt is a természetben szereti tölteni?
Igen. Tudatosan utazunk, igyekszünk olyankor is minél több kertet megnézni és közben pihenni. A férjem nagy szerelme a vitorlázás, van, hogy a kettőt összekötjük, és bejárjuk a mediterrán vidékek kertjeit. De gyönyörű, ősrégi kertek vannak az angoloknál és a hollandoknál is.
A jövőre vonatkozóan milyen elképzelései vannak?
Most először a történelemben úgy érezzük, megbecsülik és támogatják a munkánkat, így szerencsére van lehetőségünk még fejleszteni. Jelenleg is zajlik egy speciális bemutatótér kialakítása az étterem alatt található régi pincészetben, ahol a birtokról, a családról, a történetünkről kaphatnának több információt a látogatók érdekes formában. Hiszen ennek a helynek épp ez az egyik értéke: hogy a kertet ma is az alapító család alakítja saját gondolatai alapján.
Az interjú az Ecoport magazin 2020/1. számában jelent meg.
Fotók: Folly Arborétum és Borászat
