Évek óta hallani, hogy nagy bajban vannak a méhek, illetve a beporzást végző rovarok. A tömeges pusztulás fő oka a klímaváltozás és az intenzív mezőgazdálkodás, amelyek következtében óriási mértékben lecsökkent azoknak a területeknek a száma, amelyek addig élőhelyként és táplálékforrásként szolgáltak ezeknek az állatoknak. A mezők, rétek, erdők helyét átvették a repce- és napraforgótáblák, amelyek ugyan virágzás idején, két-három hétig jó csemegét jelentenek a rovaroknak, utána viszont csak a nagy üresség marad. Ráadásul sok beporzó ilyenkor sem jut nektárhoz, mert a testmérete vagy a szájszerve miatt egyes virágzó növényekhez nem fér hozzá.
Az egész éves táplálékforráshoz sokkal gazdagabb növényvilágra – főleg vadvirágokra – lenne szükségük ezeknek az állatoknak. A nagy mennyiségben alkalmazott gyomirtó szerek azonban lehetetlenné teszik, hogy a betakarítani kívánt növények mellett bármi más megéljen, mindamellett ezek a szerek a rovarok ellenálló képességét is jelentősen csökkentik, ami miatt sokkal könnyebben támadják meg őket a betegségek. A helyzeten nyilván a városi gyepgazdálkodás sem segít, ahol a rendszeresen pár centisre vágott fűben megint csak nem nagyon élnek meg és lelnek táplálékra ezek az állatok.
Fotó: Unsplash / Roberto Lopez
A koronavírus azonban úgy tűnik, (átmenetileg) ezen is változtat, és az utóbbi évek egyik legjobb nyarát hozhatja el a méheknek. Az Independent nemrégiben egy brit vezető természetvédelmi szervezettel készített riportot arról, hogyan segíti a beporzókat az önkormányzatok utcakép-rehabilitációs tevékenységének elmaradása. A karantén okozta gazdasági visszaesés következtében ugyanis több település vezetősége úgy döntött, felhagy az utak, járdák szegélyén előforduló növények, vadvirágok kaszálásával, így azokon a helyeken most ismét harangvirágok, réti margaréták, mécsvirágok, loncfélék virágoznak érintetlenül. Ez pedig a méhekre, pillangókra, apró bogarakra, sőt a kisebb madarakra, denevérekre nézve – mindazokra, amelyek kisebb-nagyobb mértékben részt vesznek a beporzásban – rendkívül jó hír.
De ez az apró eredmény hosszú távon az emberiség számára is fontos dolgot jelez előre. Azt mindenki tudja, hogy a mézet a méhek állítják elő, azt azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a haszonnövények több mint 75 százalékának függ a termésátlaga vagy a minősége a beporzók tevékenységétől. Ha ők nem lennének, a kávé, a mandula, a paradicsom, az alma és a kakaó egyáltalán nem teremne meg, de például a szeder, az eper, a málna, a meggy, sőt a sárgarépa, a vöröshagyma, az uborka, a zsálya és a kakukkfű is igényli a megporzást, az étkezési olajokról nem is beszélve. Gondoljuk csak el: igazán akkor kellene tartani az üres áruházi polcoktól, ha a beporzók eltűnnének a földről!
Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy mind a mezőgazdaság, mind a városi gyepgazdálkodás során sokkal több figyelmet szenteljünk a beporzók megóvására, és az ilyen jó gyakorlatokat koronavírus utáni időkben is fenntartsuk.
Szerencsére erre van esély, hiszen a városi biodiverzitás növelése érdekében már korábban is tettünk néhány lépést – hazai terepre lépve, itt Veszprémben is. Bár Pernesz Kata, a VKSZ Zrt. parkgondozási csoport vezetőjének elmondása szerint nálunk nem változott a városi gyepfelületek fenntartásának intenzitása a járvány alatt, a Szent István Egyetemmel közös Vadvirágos Veszprém projektjük révén fontos szerepet vállalnak abban, hogy extenzív fenntartású területek és biodiverz ágyások létrehozásával a városban ismét meghonosodjanak a beporzásban is szerepet vállaló kisállatok.
Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Az egynyári növényekkel beültetett ágyások helyett helyenként évelőágyásokat hoztak létre, amelyeknek a fenntartása egyrészt sokkal kevésbé költséges, másrészt a környezeti adottságokhoz is jobban alkalmazkodnak. Emellett a városban több helyen is lehatároltak olyan területeket, ahol ritkábban nyírják a füvet és nem végeznek gyomirtást, hogy az időjárást jól tűrő növények között a remények szerint ismét táplálékra és búvóhelyre leljenek a méhek, az apró bogarak, a pillangók.
Pernesz Kata a 2019-es Fenntarthatósági Napokon
A kísérlet nem előzmény nélküli, természetközelibb, extenzív fenntartású felületekre a fent említett Nagy-Britanniában is akad példa a londoni olimpiai park képében – tulajdonképpen ez adta az inspirációt is, ahogy arról Kata a Járókelő.hu blogban is nyilatkozott korábban, de idehaza a FŐKERT is csatlakozott az akcióhoz.
Veszprémben ilyen extenzív fenntartású területeket jelenleg a Haszkovó utcában, a Kálvin János parkban és a Barátság parkban találunk, illetve korábban, első fecskeként a Balatonalmádi felé vezető kerékpárút mellett, Szentkirályszabadja és Veszprém közigazgatási határáig volt egy nagyobb felülete a VKSZ-nek, időközben viszont a külterületi kerékpárutak melletti zöldfelületek gondozása a Magyar Közút Nonprofit Zrt. feladata lett, ezért ezt meg kellett szüntetnie a cégnek. „A tervünk, hogy idén a Cholnoky városrészben jelölünk ki egy új területet. Ez egy teljes mértékben használaton kívüli, eddig évi 7 alkalommal kaszált gyepfelület, nincs mellette játszótér és kutyasétáltatásra sem használják az emberek. Tulajdonképpen csak egy zöld sáv a járda és az út között, a közepén villanyoszlopsorral. Viszont ha hagyjuk kialakulni a vadvirágos felületet, igen látványos lesz, mind az arra sétálóknak, mind az autósoknak” – mondja Kata bizakodva.
Mert, azt azért hozzáteszi, nem mindig egyszerű megértetni a városlakókkal, hogy ezek a területek nem hanyagságból ilyenek, és hogy a rend nem csak a kétcentisre nyírt gyepet jelentheti – ami ráadásul a nyári hőségben sokkal könnyebben kiég, megsárgul. „Tavaly nyáron, amikor a Haszkovó úti területen elmaradtak a szokásos kaszálások, nagyon sok reklamációt kaptunk, majdnem úgy tűnt, abba is kell hagynunk az ottani kísérletezést. Aztán az egyik kolléganőm írt egy bejegyzést a Városom, Veszprém Facebook-oldalunkra arról, hogy miről is szól ez az egész, és szerencsére nagyon sok pozitív visszajelzést és biztatást kaptunk ott, így nem kellett lekaszálni a területet” – magyarázza.
Extenzív fenntartású terület (Fotó: Városom, Veszprém)
Azóta a felület fajokban gazdagabb lett, az emberek pedig elfogadták a kísérletet, de a cég tudatos kommunikációval tesz is azért, hogy ez így legyen. Tavaly szeptemberben Vadvirágos Pikniket szerveztek a Haszkovó lakótelepen élőknek, illetve minden területnél táblákat helyeznek el, amelyen pontosan elmagyarázzák a projekt lényegét, hogy ezek a felületek az allergiásokra nézve sem jelentenek veszélyt, hiszen a vadvirágos területeken például a parlagfű sem jön fel, és azt is, hogy alapvetően ezek is kontroll alatt tartott zöldfelületek. Az új helyen például a vadvirágos terület szélét időnként lenyírják, így megakadályozva, hogy eső vagy szél esetén a fű rádőljön a járdára vagy az útra. Végső soron tehát ezek is gondozott területek, csak közben sokkal jobban odafigyelnek a természet, a fajok egyensúlyára.
És ez az, amit nagyon fontos lenne megtanulnunk. Hiszen ez a projekt nemcsak arról szól, hogy színesebbek lesznek a gyepfelületek. Ezek a területek élőhelyet és élelemforrást is jelentenek a kisállatoknak: rovaroknak, gyíkoknak, madaraknak. Ha ezt elvesszük tőlük, az az egész ökoszisztémára kihathat: rovarok nélkül nincs mi beporozza a növényeket, nem jut táplálék a madaraknak sem, a kevesebb madár kevesebb kártevőt pusztít el a haszonkertekben, ami miatt több, az emberek egészségét romboló növényvédő szert kell használni.
A tavalyi Vadvirágos Piknik
Kata szerint szerencsére egyre többen fogékonyak az újításokra, „a vírus miatt talán többen értékelik át, hogy mennyire vigyázni kell a környezetünkre, hogy a természetes rendetlenség is lehet hasznos. Többen kertészkednek is most otthon, ami jó, hiszen a növényállomány gazdagításával segíthetjük a beporzókat. Továbblépve pedig, akár a saját portánkon is kialakíthatunk egy kis vadvirágos rétet.”
