„Ahhoz, hogy egy házasság jól működjön, nagyon kell szeretni a másikat: különben nem lehet kibírni" – szokták mondani. Nos, ha házas még nem is voltam, arra már néhány év múltán is rájöttem, hogy mindez a munka világára is igaz.
Akkor hogyan vélekedhet erről a szakember, aki lassan már ötven éve szolgálja a veszprémi sajtót?
Ennyi ideig valóban csak az marad meg egy szakma mellett, aki nemcsak munkaként, hanem életformaként is műveli, azaz szereti hivatását.
A kezdetek kezdetén
Amikor negyedikes lovassys gimnazistának feltették a kérdést, hogy „mi leszek, ha nagy leszek?”, azonnal feleltem, hogy sportújságíróvá szeretnék válni. Akkoriban a megyei napilapnál nyugdíjazás miatt tördelőszerkesztőt kerestek, amiről fogalmam sem volt, hogy mi az. Ennek ellenére vállaltam, megtanulom, hogy a lap közelbe kerülhessek. Ezért a Szombathelyi Tanárképző Főiskola helyett a Naplót választottam. Szerencsémre pedig felvettek. Így kezdődött el az egész, szinte még gyermekként, tizennyolc évesen
– emlékezett vissza a mára már szaktekintéllyé váló újságíró, aki éppen pénteken ünnepelte 62. születésnapját.
Máig jól emlékszem a pillanatra, amikor a Veszprém Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója, Domján Gábor – aki egyébként nagy sportbarát volt – azt mondta, hogy "gyerek, előbb tanuld meg a lapkészítést, aztán lehetsz sportújságíró".
Donát Tamás a ranglétrát a pincétől a padlásig végigjárta az akkori Naplónál. Dobszay Csabától megtanulta a tördelést, a tipográfiai alapműveleteket, a szerkesztést. A nyomdász kollégák pedig – Vajda Sándor, Virág Vendel, Kukucska Katalin, Eper András, Godzsa Zoltán és a többiek – az újságkészítés legapróbb részleteibe is beavatták, amiért a mai napig hálás. Így tette meg anno az első lépéseket annak az irányába, hogy minden szögből megismerje a szakmát.
Tizenhárom évig dolgozott főállásban a megyei napilapnál, közben gyorstalpalón végzettséget szerzett a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MUOSZ) iskolájában. Nem sokkal később, a rendszerváltás hajnalán azonban új kihívások elé sodorta az élet: 1989-ben személyes okok miatt úgy döntött, hogy elköszön a sportrovattól. Több kollégájával karöltve még abban az évben megalapították a Rege megyei hetilapot.
Addigi munkásságát 1988-ban Veszprém Megyéért arany-fokozattal díjazta a közgyűlés.
Ismeretlen vizeken
A városi televízió 1986-os alapítása után, négy évvel később már munkatársként dolgoztam a tv-nél. Az akkori főszerkesztőm, Andrássy Antal azonban a gazdasági helyzetre hivatkozva kénytelen volt közölni velem, hogy csak akkor tud megtartani főállású dolgozóként, ha a sport mellett elkezdek foglalkozni közéleti témákkal is. A hírlapírás elsajátítása után így ott tartottam, hogy egy teljesen más műfajt, a televíziózást is meg kellett tanulnom a sportműsorok készítésén kívül. Voltam hírolvasó, hírszerkesztő, műsorvezető, közéleti magazint szerkesztő – egyszóval mindent csináltam, ahogy a kollégák is. Újra fel kellett építenem magamat!
Amiről nem túlzás azt állítani, hogy sikerült is, ugyanis Donát Tamás immár harmincnégy éve dolgozik a Veszprém Televízióért töretlenül.
Amikor a megbízhatatlanság már-már elismerés
Pályafutásom alatt számtalanszor megkaptam már a kérdést, hogy „hova tartozol?” Úgy gondolom, hogy sehova sem. Meggyőződésem, hogy nincs baloldali, vagy jobboldali újságírás: csak tisztességes! Engem már „naplósként” is politikailag megbízhatatlannak tartottak. Soha nem voltam semmilyen párt tagja. Nem láthattak egyszer sem pártrendezvényen, csak ha munkáról volt szó, és ez így lesz a hátralévő három évben is.
Ennek ellenére Donát Tamás tizenegy évig volt a hírműsorok, közéleti magazinok felelős szerkesztője, műsorvezetője a Veszprém Televíziónál egy politikailag korántsem egyszerűnek nevezhető időszakban. Köztársasági elnökökkel, miniszterelnökökkel, országos és helyi pártelnökökkel, orvos-professzorokkal, a zenész és művészvilág kiemelkedő képviselőivel készített interjúit a televízió archívuma őrzi.
Ez idő alatt munkája elismeréseként átvehette az Esterházy Miksa-díjat, valamint a helyi sajtó- és Pro Meritis-díj elismerését. Kétszer jelölték Príma-díjra is.
Ebben az időszakban a fideszes Navracsics Tibort, és a szocialista Mesterházy Attilát, Veszprém két meghatározó politikusát is sikerült leültetnem egy asztalhoz egy beszélgetős műsorba, ami eddig még nem sokaknak sikerült. Igaz, voltak nehéz időszakok a televízió életében, de Somody Zsuzsa szerkesztő társammal, marketing vezetővel és Szegedi László ügyvezető-főszerkesztővel vállaltuk, hogy kitartunk a végsőkig: gazdaságilag és szakmailag is újjáépítettük a csatornát. Amiben elévülhetetlen szerepet vállalt még Puskás Péter operatőr, aki a legrégibb munkatársam a cégnél. Rétfalvi Lajos és utódja, Balogh István pedig a műszki hátteret biztosították ehhez.
Donát Tamás közben a Nemzeti Sport tudósítója is volt: másfél évtizedes munkája később Aranygyűrűt ért. Nevéhez több mint hatszáz kézilabda-, és megannyi labdarúgó, kosárlabda, röplabda, futsal mérkőzés közvetítése fűződik.
Mindemellett húsz éven át volt a világhírű veszprémi férfi kézilabdacsapat sajtóreferense is, ahonnan – elmondása szerint – négy éve azért küldték el, mert véleményét kendőzetlenül kifejtette saját felületén a legnagyobb online közösségi oldalon.
Jelen idő
A jelenlegi Sporthíradó felelős szerkesztője mára már ott tart, hogy tizenhat könyv borítóján szerepel a neve szerzőként: legutóbb a veszprémi kézilabdaklubot csaknem négy évtizeden át irányító Hajnal Csabáról írt életrajzi művet Győzelemre született címmel. A rendszerváltás óta százhoz közelít az önkormányzati közgyűléseken való részvétele, amelyekről részletes összefoglalókat is készített.
Tehát nemcsak a sportélet rezdüléseivel van tisztában, hanem Veszprém politikai, közéleti történéseivel is. Augusztusban kezdi meg hivatalosan is 45. évét újságíróként. Mindez a megyében, de talán az országban is ritka aktív teljesítménynek számít: van, ahol egy ehhez hasonló pályafutás már felért egy Életmű-díjjal is.
Fontosnak tartom elmondani, hogy bármilyen politikai vezetése is volt a városnak, a Veszprém Televíziót soha senki nem bántotta. Nálunk nem voltak indokolatlan kirúgások, politikai tisztogatások. Ezért is juthattunk el odáig, hogy immáron az egyik legtöbbet bedolgozó vidéki médium vagyunk az országos csatornáknak. Kollégáim közül bárki dolgozhatna akármelyik úgynevezett nagy televíziónál. Szakmailag nagyon felkészült szerkesztő-műsorvezetők és operatőrök alkotják a jelenlegi csapatunkat. Herendi Gábor, ügyvezető-főszerkesztő, Ridavics Pál, Gesztesi Tamás, Nyers Bea, Bambek Gabriella, és felelős-szerkesztőnk, Kálóczi Bea – mindannyian mesterei a szakmának
– hangsúlyozta az újságíró, aki két, egyetemet végzett gyermek büszke édesapja.
"Amikor reggelente felkelek és kilépek a házból, mindig belenézek a tükörbe! Soha nem jutott még eszembe az, hogy lehorgasszam a fejemet és ne nézzünk farkasszemet egymással. Ez adta nekem mindig is a motivációt, hogy nincs, nem is volt, és nem is lesz rajtam semmilyen bélyeg!"
Útravaló
„Voltak néhányan a kezdetek kezdetén, akik nem akarták, hogy azzá válhassak, akivé a hosszú évek alatt sikerült fejlődnöm. Azóta gyűlölöm az igazságtalanságot, a pökhendiséget, a kisstílűséget, a pitiánerséget. Egy fiatalnak igenis jár a figyelem: nem lehetünk féltékenyek, irigyek, segítenünk kell, ha hibázik. Csak azt tudom javasolni a feltörekvő nemzedéknek, hogy szerényen, alázattal, felkészülten kell mindenhova menni. Ha mindez sikerül, akkor idővel bárhova eljuthat az ember!”
