Szent István király és Gizella királyné szobra a vár végén emelkedő kilátóbástyánál, vagy éppen az angyalt formázó Brusznyai-emlékmű a Megyeháza téren, de akár említhetnénk a Kossuth utca híres Három Grácia csobogóját is. Mind-mind olyan műalkotások, amelyek évtizedek óta díszítik Veszprémet és városrésztől függetlenül, minden itt élő polgár ismeri őket.
Mi most szándékosan nem ezeket a híres szobrokat vettük elő, hanem az olyan kisebb-nagyobb köztéri alkotásokat, amelyek olykor annyira beleolvadtak már az utcaképbe, hogy hiába megyünk el mellettük nap mint nap, mégsem akad meg rajtuk a szemünk.
Pedig némelyik témája, vagy éppen története számos érdekességet rejt magában. Tekintsünk meg most tizenegyet ezek közül. Szabad lesz a kezét, olvasó? Hadd vezessük körbe, közben pedig ha van kedve, akkor próbálja meg kitalálni, hogy hol találhatóak Veszprémen belül a következő művek.
Cikkünk végén természetesen felfedjük a szobrok pontos helyszínét is.
Anya és gyermek bensőséges kapcsolatát ábrázolja. A kisiskolás figyel, de menne is. Jól látszik a jellegzetes kéretem magamat cselekvés is. Bújik édesanyjához, aki átöleli, gondoskodik róla. Melegség, meghittség ebben az apró alkotásban, melyet 2000-ben avattak fel.
Az alkotást a Városi tanács épülete előtt állították fel József Attila halálának huszadik évfordulójának alkalmával. A posztamensen álló posztumusz Kossuth-díjas költő életnagyságú bronz alakját Tar István szobrászművész készítette 1958-ban. Ez az alkotás másolat, az első példányt egy évvel előtte Makón állították fel, amiért az alkotó Munkácsy Mihály-díj első fokozatát kapta. A szobrot feltételezhetően a rendszerváltozáskor lebontották, majd áthelyezték új helyére, ahol jelenleg is megtalálható.
2012 augusztusában állították fel az Óváros téren egy többrészes térinstalláció első darabjaként, melyet Szőke Gábor Miklós szobrász Huszár András építésszel együtt készített. A bagoly a bölcsességet és a tudást, a fa pedig a fejlődést és tanulást jelképezi. Az alkotás egy hónapig volt látható, mígnem 2013 júniusában elfoglalta jelenlegi helyét.
Ajándékba kapta egy veszprémi építőipari cég, egy erdélyi faragótól. Álló férfi alak, csizmában, erdész kabátban, széles övvel a derekán. Vállára vetve kulacs, lábai előtt hosszú nyelű fejsze, kezei ezen nyugszanak. Fején sapka, arca hosszúkás, sematikus ábrázolású, hosszú bajusszal.
Az 1967-ben állított kis méretű mészkő szobrot Veszprémben Ülő nő címmel is szokták emlegetni. Igaz, ül, de a kezei közt halak is megbújnak.
Az 1977-ben felavatott mű korántsem egyedi darab: a Marton Múzeumban (Tapolca) is látható belőle egy példány. A márványból készült alkotás igencsak beszédes. Alkotója szerint "az olyan munka, ami taszít, az elveszik." A szoborból áradó fájdalom teljességgel taszító, mégis magával ragadja az embert egy elveszett pillantásban.
A 20. század elején Berlinben készült műalkotás eredetileg Rada István pápai prelátus, kanonok síremléke az alsóvárosi temetőből. A szobrot ismeretlen tettesek ledöntötték, összetörték, ezért a Rada család még élő tagjai egy veszprémi múzeumnak ajánlották fel végleges megőrzésre 1998-ban. Az alkotás bronzlemezből készült, Krisztust ábrázolja, aki éppen két kezével mutatja, hogy "gyertek körém bátran, és hallgassatok!"
Egy veszprémi bölcsőde utcára néző falain - talán, hogy a gyerekeknek meghozzák a kedvét a bölcsibe járáshoz - vidám kis kerámiák láthatóak. 1966-ban készültek, azóta pedig a dadusok és anyukák már minden bizonnyal meséket is találtak ki a domborművekhez, melyek igaz, nem világhírű alkotások, de a gyermekek megörvendeztetésére bőségesen elegendőek.
Két négyemeletes lakóépület közötti parkban bújik meg 2006 óta ez a kis bazalt szobor háttal a lakótelep és a város forgalmának. Nyugalmat keres, nyugalmat áraszt. Az anya a védelem maga, szinte beburkolja gyermekét. A pici kifelé, a nyugodt, zöld park hátulsó része felé tekint az ölelés melegében.
1964 óta lendül a láb, tűr a pocak, véd a mancs, bucskázik az egyik, míg egyensúlyoz a másik. "Mosolyogva" tűrik, bírják a napi ostromot az egyik helyi iskola kedvencei. Elárulom, ehhez az alkotáshoz személyes emlékek is fűznek: amíg élek, nem felejtem el azokat a kedves pillanatokat, melyeket a "macis udvaron" szereztem bajtársaim között gyermekként.
Latinovits Zoltán a Veszprémi Petőfi Színházban 1971-től 1973-ig játszott és rendezett egyaránt. A bronz domborműt a színészkirály 60. születésnapján, 1991. szeptember 9-én helyezték ki egy helyi épület falára.
Az alkotások pontos helyszínei:
- A Rózsa úti Általános Iskola kertjében, az épület felé haladva a bal oldalon lévő lépcsőkön.
- A Vetési Albert Gimnázium sarkánál.
- A Sólyi úti játszótéren.
- A Jutasi út 10. alatti építőipari cég udvarán.
- Az Egyetem utcai élelmiszerbolt bejáratánál.
- A Kossuth Lajos utcai kávézó szomszédságában, az utcáról induló kis lépcső mellett.
- A várban helyezkedő Gizella Királyné Múzeum udvarán.
- Az Ördögárok úti Hóvirág bölcsőde falain.
- A Jutasi út 89. és 91. épülettömbje között
- A Simonyi Zsigmond Ének-Zenei és Testnevelési Általános Iskola udvarán.
- A Veszprémi Petőfi Színház bejárata melletti falon.
Hányat sikerült eltalálni?