„A trianoni békediktátumot száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá Versaillesban, a Nagy Trianon-kastélyban. Azon a pénteken egész nap gyásznapot hirdettek Magyarországon. 16 óra 32 perckor megkongott az ország összes harangja, megszólaltak a gyárszirénák, megálltak a villamosok, az autóbuszok, lovaskocsik. Leállt a munka és még a bírósági tárgyalásokat is felfüggesztették. Megálltak a vonatok, összeverődtek a megrendült, sokszor zokogó emberek, hogy ismeretlenül is próbálják vigasztalni egymást”-elevenítette fel az akkori eseményeket emlékező beszédében Oberfrank Pál, a Petőfi Színház igazgatója a Városháza előtt, pontban 16 óra 32 perckor.
„Így állunk mi is itt most. Mély gyásszal a szívünkben, könnyes szemmel a ránk kényszerített béklyótól, de megtanultuk, hogy a magyar nemzetet nem lehet lesöpörni Európa térképéről. És ez nem pátoszos kijelentés, hanem történelmi tény”-hangoztatta a színházigazgató.
Oberfrank Pál kiemelte: a keresztény Magyarország ma bizonyossággal, az összetartozással, hittel és reménnyel néz a jövőbe, emelkedik felül a trianoni és a mindenkori nyugati világ minket rontani akaró döntésein.
Az ökumenikus imán Udvardy György veszprémi érsek azt mondta: emlékezni jöttünk, az együvé tartozás élményével és a közös jövő munkájával. „A tragédiát szeretnénk megérteni és megismerni, de számunkra ez az esemény
nem csak egy történelmi adat és évforduló, hanem a családunk története. A mi történetünk, a népünk, nemzetünk története.”
„Amikor emlékezünk, nyugodtan mondhatjuk, hogy ünneplünk is. Ünneplünk, de mit?”- kérdezte, majd megadta a választ: a helytállást, az egymásra találásunkat, a küzdelmet és állhatatosságot. A hitből fakadó döntéseket, a nyelvünket, kultúránkat, tudatos nemzethez való tartozásunkat. Istenismeretünket, egymásra találásunkat. „Megküzdött együvé tartozás ez, ezért értékes.”
Závodi Zsuzsanna református lelkész úgy fogalmazott: annak a tanulsága számunkra, hogy minden, amit véglegesnek és végtelennek hiszünk, csak a végtelen Istenbe vetett reménységgel lehet megváltoztatni. „Ezzel a hittel ne csak bűnvallást tegyünk, hanem hálaadással is legyünk Istenhez. Ma nem csak gyászolunk, hanem hálát adunk nemzetünkért határokon túl és a határok felett.”
Isó Zoltán evangélikus lelkész azt hangsúlyozta, hogy kíméletlen döntést hoztak száz éve, amelynek fájdalma máig tapasztalható. Az ökumenikus imát Janka Ferenc görögkatolikus esperes imája zárta, majd az emlékezők helyezték el koszorúikat és virágaikat a Városháza előtti országzászlónál. Ezt követően Udvardy György szentmisét celebrált a Szent Mihály Székesegyházban.
A Petőfi Színház a koronavírus miatt zárt ajtók mögött, online közvetítéssel mutatta be Békediktátum - Trianon 100 című előadását. A színdarab előtt Porga Gyula polgármester beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az elcsatolt területek és anyagi értékek mellett az emberveszteség és az emberi kapcsolatokban okozott kár a legfájdalmasabb, majd kiemelte:
"A trianoni döntésre emlékeztetjük ma magunkat, de – mazohizmusra hajló karakterünk ellenére - nem azért, hogy a még be nem heggedt sebekbe sót hintsünk, és újra megéljük a száz évvel ezelőtti, fájdalmas pillanatokat. Nem azért, hogy sirassuk a dicső múltat, és átkozzuk a kegyetlen sorsot. Sokkal inkább azért, hogy elgondolkodjunk a trianonig vezető okokon, és hogy soha többé ne kövessük el azokat a hibákat, amelyekkel elődeink maguk is hozzájárultak a megrendítő erejű nemzeti traumához."
