Krámer György a miskolci tánctagozat táncos koreográfusa az előadás megszületése óta vágyott arra, hogy egy napon, egymás után, ugyan azon estén mutathassák be a Cipolla című produkciót a Pannon Várszínház prózai előadásával. Ezt a lehetőséget teremtette meg, teremtette volna meg a Veszprémi Tavaszi Fesztivál - ahol az eredeti tervek szerint a miskolciak táncoltak volna először majd egy rövid szünet után léptek volna színpadra a pannonosok. Néhány napja viszont kórházba került az egyik főszereplő, Majoros István, így távollétében nem léptek színpadra a táncosok.
A Pannon Várszínház Márió és a varázsló című előadását a színházban megjelent gyerekcsoportok is döbbent figyelemmel nézték végig. Ami nem csoda, hiszen ezen az estén is, egy színvonalas, aprolékosan kidolgozott, profi produkciót láthattunk. Már az első jelenet megteremti a feszült hangulatot. A fiatalok szépen formálják meg Cipolla közönségének sokszínűségét, az ezerarcú közönséget. Az előadás során aztán megszűnnek, összemosódnak az egyéniségek. Kialakul az irányítható, behódolt tömeg, akik birkanyájként követik a varázsló minden óhaját. A Cipollát játszó Egyed Brigitta talán idei legzseniálisabb alakítását nyújtotta. Már puszta megjelenével félelmet, frusztrációt kelt a nézőben. Testtartásából, mozgásából és hanglejtéséből is sugárzik az ördögi erő. Az előadás során tökéletesen kezeli, irányítja a színpadon partnereit, miközben a nézőtéren ülő közönséggel is egy bensőséges kapcsolatot teremt. A fiát kísérő apa szerepében, Zayzon Csaba játéka finom, visszafogott, pontosan illik a megformált karakterhez. Talán az előadás legszebb jelenete, amikor fiát védelmezi az őket támadó, hipnotizált tömegtől.
A színpadi mozgás aprólékos kidolgozottsága a rendezőt dícséri. Minden mozdulat kifejező, és maximálisan a helyén van, ami segíti a katartikus összhatást.
A Miskolci Nemzeti Színház tánctagozatának produkcióját felvételről láthatta a közönség. Bár nagyon sok közös vonás fedezhető fel a két előadásban, összességében még sem ugyan azt a művet látjuk. Már csak azért sem, mert a Kozma Attila koreografálta táncprodukció nem meséli el a Thomas Mann féle történetet, egyedül Cipolla alakját és közönségére gyakorolt hatását viszi a színpadra. Központi kérdés nem a történet, hanem a manipuláció - amit egy történet elmesélése nélkül is átérzünk, hiszen minden nap ez vesz körül bennünket.
Krámer György Cipolla szerepében olykor maga a megtestesült gonosz, szenvedélyessége olykor mégis szerethetővé teszi.
Bár egy felvétel nem mérhető össze egy élőben látott produkcióval, ettől függtlenül, a manapság oly divatos kifejezéssel élve: átjött. Gratulálunk!
