Méltóságteljesen áll II. Lipót belga király szobra Belgium több nagyvárosában is, csakhogy az arcát és a testét foltokban vörös festék csúfítja. De ugyanerre a sorsa jutott Jean-Baptiste Colbert francia államférfi is Párizsban, ahogy a budapesti Churchill-szobor is.
Akárhogyan is szépítjük, ezek rongálások. Műalkotások tudatos tönkretétele, meggyalázása.
Persze jöhetne a viszontválasz, hogy azok a személyek, akiket ábrázolnak ezek a bronz- és márványszobrok, nem érdemesek arra, hogy a tiszteletadás mellett ma is szobor formájában jelen legyenek a városok közterein.
II Lipót megrongált szobra (fotó: BBC)
Csakhogy akárhogy is nézzük, a vandalizmus nem megoldás. Pláne nem olyan száz, vagy akár még régebben élt személyek szobrainak megrongálása esetében, akikkel egészen mostanáig, 2020 júniusáig semmi problémája nem volt a „haladó” társadalomnak.
Viszont az USA-ban májusban belecsöppent az a bizonyos utolsó csepp is a pohárba. A fokozatosan erősödő elégedetlenséget begyújtotta George Floyd tragikus halála és ettől, a naptól kezdve elszabadult a pokol, ami már Európát is elérte.
Az amerikai állapotok tárgyalásába most nem mennénk bele bővebben, ezt már megtette Koskovics Zoltán elemző portálunknak adott interjújában.
Amellett viszont józan eszű ember nem tud nyugodtan elmenni, hogy egy alapvetően az USA-ra jellemző probléma, miszerint a rendőri intézkedések jóval súlyosabban és már-már brutális módon sújtják a színes bőrű kisebbségeket, Európában is testet öltsön kézzelfogható rongálások formájában.
Mi volt II. Lipót bűne?
A 19. században lerohanta és megszerezte Kongó felett az uralmat, a helyi természeti kincsek kiaknázására pedig az afrikai embereket kényszerítette.
Mi volt Colbert bűne?
Erőltette a gyarmatok létrehozását, emberek sokaságát ítélte gályarabságra.
Mi volt Churchill bűne?
Hitt a brit felsőbbrendűségben, éltette a gyarmatosítást.
És még hosszan sorolhatnánk számos nagy történelmi alaknak a „bűneit”, mégis valahogy ezidáig senkiben sem buzgott fel a tettvágy, hogy vandál módon megrongálja ezeket a szobrokat.
Churchill megrongált szobra Budapesten (fotó: index.hu)
A faji megkülönböztetésre oly érzékeny csoportok sem vonták gyűrűbe Churchill szobrait, és II. Lipótot sem akarták utólag lefejezni.
Most viszont ez a trend, amit még el is neveztek Topple The Racist mozgalomnak, azaz Döntsd le a rasszistát.
Csakhogy miután ezeknek a történelmi alakoknak olyan nyugati demokratikus országokban is szobrot állítottak, mint amilyen Franciaország, vagy Belgium, joggal teheti fel a kérdést az ember, hogy miért éppen most döbben rá mindenki, hogy egészen eddig rasszisták árnyékában várta a hetes buszt minden nap?
Úgy látszik, ebbe a szabadságba már nem fér bele a műalkotások védelme és ezzel együtt az alkotók tisztelete.
II Lipót vörösen (fotó: maszol.ro)
Szó se róla, azzal minden józan ember egyet ért, hogy például Hitlernek, vagy Sztálinnak nem szabad, hogy szobra álljon bárhol ezen a Földgolyón.
De tegyük fel a kérdést és ne várjunk logikus választ arra: hol voltak a szobordöntögetők akkor, amikor II. Lipótnak, vagy Churchill-nek szobrot emeltek? Miért nem mentek utcára akkor? Miért nem vontak élő láncot a talapzat köré?
Valószínűleg akkor nem volt trendi.
Csak remélni tudjuk, hogy a jövőben nem lesz divatos ismét Hitlert, vagy Sztálint éltetni. És abban is nagyon reménykedünk, hogy nem jut el senki addig, hogy akár Veszprémben is vörös festékkel öntse le államalapító királyunk Várban található szobrát, aki tudvalévő, hogy felnégyelte Koppányt, vagy senki nem látja bele a Kossuth utcai Három grácia szobrába a női elnyomás jelképét. Nem akarunk tippeket adni, épp ellenkezőleg...
